Magyarországi Levéltárak (Budapest, 2004)

A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR ÉS ORSZÁGOS GYŰJTŐKÖRŰ SZAKLEVÉLTÁRAK - Érszegi Géza-G. Vass István: A Magyar Országos Levéltár

a Kancelláriai Levéltár integráns részeiként vett át. Az 1861 és 1867 között működött országos kormányhatóságnak, a visszaállított helytartótanácsnak iratai azonban a kiegyezés után a minisztériumok kezelésébe kerültek, s onnan csak jóval később jutottak végleges helyükre, miután ügyviteli szempontból jelentőségüket elvesztették. A bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivból az 1920-as években történt irat-kiszolgáltatások révén az Országos Levéltár újabb abszolutizmus-kori hatósági iratanyaggal gyarapodott. Végül 1951-ben a Hadtörténelmi Levéltárral folyt iratcsere, amelynek során az abszolutizmus-kori anyag kiegészült. A magyar kincstári levéltárak (1526-20. sz. - E szekció) a magyarországi pénzügyigazgatás középkori alapokon nyugvó és Mohács után, a Habsburg-államszervezet hatása alatt kiépült hivatala: a Magyar Királyi Kamara iratanyagát foglalják magukba. Elsősorban a gazdaság szempontjából nyújt, főleg a 16-17 századot illetően, minden más levéltárunknál gazdagabb forrásanyagot. Ebben az időszakban a Magyar Kamara az egyetlen folyamatosan működő, magyarországi központi kormányszerv. A Magyar Kamara 1528-tól megszakítás nélkül intézte a királyi, illetve állami gazdasági ügyeket. Tevékenysége részben a közigazgatás területére is kiterjedt, az ország gazdasági és pénzügyi tisztviselőinek központi felettes hatóságaként - a hadi adó kivételével - az összes közjövedelmet kezelte, és a számadásokat felülvizsgálta. Alája tartoztak a koronauradalmak, kincstári birtokok, a só- és bányaügyek, a harmincadok, a postaregálék, valamint a szabad királyi városok gazdasági felügyelete. A Magyar Kamara Pozsonyban működött, de neki alárendelten megszervezték a Szepesi Kamarát (1567) a távolabbi területek igazgatására. Magyarországon a török uralom végével (1686) Budán az Udvari Kamarának alárendelten létrehozták a Budai Kamarai Adminisztrációt. A királyi jogügyigazgató a király, azaz a kincstár ügyvédje volt részint olyan polgári peres ügyekben, amelyekben a kincstár anyagilag érdekelve volt, részint, közvádlói minőségben, hűtlenségi, felségsértési perekben is. A jogügyigazgatóság 1774-ben kapott hivatali apparátust, amely 1853-ig működött. A kamarai hivatali ügyintézés azon a levéltári anyagon alapult, amelyet a Magyar Kamara Archívuma jelentett. A levéltár szervezeti kereteit első levéltárosa, Rajcsányi Ádám vetette meg (1730), magát az intézményt azonban csak 1754-ben hozták létre. A leggazdagabb és legváltozatosabb levéltári anyag található benne. A kihalás illetve elkobzás révén az uralkodóra háramló birtokokra vonatkozó iratokon kívül, a legfontosabb országos gazdasági összeírások anyaga is itt található. Az erdélyi országos kormányhatósági levéltárak (1526-20. sz. - F szekció) alapját az első ezredforduló táján alapított erdélyi (gyulafehérvári) püspökség és a káptalan jelentős levéltári anyaga adja. A reformáció hatására 1556-ban Erdélyben