Magyarországi Levéltárak (Budapest, 2004)

A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR ÉS ORSZÁGOS GYŰJTŐKÖRŰ SZAKLEVÉLTÁRAK - Érszegi Géza-G. Vass István: A Magyar Országos Levéltár

amelynek feladata: 1. levéltári anyagának szakszerű őrzése, rendezése és gyarapítása, tudományos ismertetése és kiadása, a kutatók munkájának lehetővé tétele és segítése; 2. az állami szervek számára szakvélemény adása; 3. nemességi ügyekben szakértői közreműködés, és 4. hiteles iratmásolatok készítése. A törvény elrendelte azt is, hogy a fő állami hivatalok kötelesek levéltárba adni 32 évnél régebbi irataikat. Végül is 1945-ig a levéltár a Pénzügyminisztérium kivételével valamennyi polgári kori főhatóság és jó néhány országos hatáskörű egyéb szerv századforduló előtt (egyes esetekben 1914 előtt) keletkezett iratanyagát átvette. A II. világháborúban az épület több találatot kapott, raktárfödémek szakadtak le, tüzek keletkeztek. Mindez és az ide telepített német katonai kórház iszonyú pusztítást okozott az épületben és az iratanyagban egyaránt. A háború után újult erővel folytatódott a levéltári anyag gyarapítása és rendszerezése. Különösen jelentősen gyarapodott az állománya a családok, intézmények levéltárai révén. Megnőtt az eredeti oklevelek száma is azáltal, hogy az 1934-ben a Magyar Országos Levéltárba beolvasztott múzeumi levéltár (a Magyar Nemzeti Múzeum levéltára), valamint az ajándékozás, letét és vásárlás útján a levéltár őrizetébe került számtalan más családi levéltár középkori okleveleit is a Diplomatikai levéltárba sorolták. Ekkortól a máig élő gyakorlat szerint tehát minden olyan hivatalos irat, amely a Mohácsi csatát (1526. augusztus 29.) megelőzően keletkezett, s a Magyar Országos Levéltár őrizetébe kerül, itt a Diplomatikai levéltárba, ma használatos neve szerint a Mohács előtti gyűjteménybe sorolják, mégpedig függetlenül attól, hogy eredeti formájában maradt fenn, vagy átiratban, netán későbbi másolatban. Természetesen elsősorban egy-egy oklevél eredeti és a középkorban átírt példányai kerülnek a gyűjteménybe, s csak ezek híján kapnak helyet esetleges későbbi másolatai. Csak részben rekonstruálhatóak azonban a középkori Magyarország központi levéltárai a Magyar Országos Levéltárban fennmaradt iratok alapján. Jelentősen kibővíthető viszont ez az anyag, ha tekintetbe vesszük a Magyarországon más levéltárakban és könyvtárakban őrzött levéltári anyagokat, sőt egészen új perspektívát kapunk, ha az ország határain kívül lévő levéltárak és könyvtárak magyar vonatkozású (Hungarica) anyagát is számba vesszük. Túlnyomó részük nemcsak mikrofilmen, hanem kinagyított formában is kutatható. A II. világháború utáni években folytatódott a központi kormányzati szervek századforduló utáni, illetve a két világháború közötti iratanyagának átvétele. Sőt már az 1950-es évek elején megkezdődött a háború utáni három-négy évben keletkezett iratanyag átvétele is. Az 1956-os forradalom során támadt levéltári tűzvész következtében a családi levéltárak anyagát, valamint a polgári kori, sőt a 1945 utáni kormányhatóságok frissen átvett iratanyagát is jelentős károsodás érte, így ez utóbbi korszak forrásanyaga is hiányos. Ami a