Magyarországi Levéltárak (Budapest, 2004)

EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK - Horváth Erzsébet, Szabadi István, Szentimrei Márk, Hudi József, Nagy Edit: A református egyház levéltárai

A levéltár anyaga az alábbi öt szekcióra bontható: 1. Tiszáninneni Református Egyházkerület és intézményeinek iratai, 2. Tiszáninneni Református Egyházkerület egyházmegyéinek iratai, 3. Tiszáninneni Református Egyházkerület egyházközségeinek iratai, 4. Családi irattárak és személyi letétek, 5. Idegen provenienciájú iratok. Az állomány 380 fondban, 471 ifm. terjedelmű. A levéltár újabb segédletei: a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Levéltárának fond- és állagjegyzéke (1996), Egyházközségi dokumentumok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában (2000), Egyházközségek iratai a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában (2003) A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET LEVÉLTÁRA A 17 században, amikor a Dunántúli Református Egyházkerület megszerveződött, a hivatalos iratokat a mindenkori püspök őrizte, s átadta utódának. Az iratanyag kis mennyisége miatt az elhelyezés nem okozott különösebb gondot. A helyzet a 18. században változott meg, amikor a közgyűlési iratok nagyobb számban keletkeztek. Az 1765-ben Adásztevelen tartott egyházkerületi közgyűlésen hoztak határozatot az egyházkerületi levéltár létrehozására. A levéltár törzsanyagát a közgyűlési jegyzőkönyvek és iratok képezték. 1797-ben a Református Kollégium is az egyházkerület fenntartása alá került, jogilag az egyházkerület intézményévé vált. Az egyházmegyék iratainak őrzéséről az esperesek gondoskodtak. 1821-ben a főjegyzői levéltár rendezését rendelték el. A rendezett iratok elhelyezése hosszú ideig gondot okozott. Csak 1872-ben sikerült megoldani, hogy a főjegyzői iratok, két év múlva pedig, hogy az egyházkerületi iratok is Pápán maradjanak. Az első archívumot 1934-ben a Pápai Református Kollégium udvarán emelték. A levéltár a mai Csáky utca helyét 1969-ben foglal„Diarium famulorum..." azaz ösztöndíjas diákok névsorának címlapja (18. század) 117