A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - III. ANYAGVÉDELEM - ÁLLOMÁNYVÉDELEM

A mikrofilmes anyag szolgálhat állománykiegészítésre, információ terjesztésére. A Borsa cikk megjelenése idején még a helymegtakarítás gondolata is fontosnak tűnt. Nem történt azonban jogszabályi rendelkezés a mikrofilmezett anyag további sorsáról, pontosabban az a gyakorlat maradt, hogy a mikrofilmezett eredeti iratokat nem lehet megsemmisíteni. Mikrofilmezés formájaként a 35 mm-es valamint aló mm-es perforálatlan tekercsfilmek használata terjedt el. A műhelyek felszerelése, a nyersanyag, vegyszerek biztosítása, a filmek tárolása összességében jelentős költségekkel jár. Az 1968-at követő tanácsi irányítás alá kerülés, a korábbi minisztériumi (LOK, LIG) irányítás időszakához képest a levéltárak többsége számára kedvezőbb feltételeket eredményezett. Ez nyomon kísérhető a tárgyi és személyi feltételek javulásában, a helytörténeti kutatás fellendülésében, a levéltári periodikák, évkönyvek és egyéb kiadványok megjelenésében. A levéltárak kiállításaikkal, rendezvényeikkel a helyi köz- művelődés részévé váltak. Ez az „aranykor" azonban egy évtized alatt megváltozott. A korábbi restanciák miatti iratbegyűjtések hamar telítették a levéltárak raktárait. Hamarosan általánossá vált a helyhiány. Hiányzott az új mennyiségekhez szükséges létszám. Tömegesen kerültek olyan állapotú iratok a levéltárakban, amelyek a lassú enyészet jegyeit mutatták. A nem megfelelő raktárakban az évszázadok óta megőrzött iratok is a romlás jegyeit mutatták. A háború alatti, utáni időszak egyes iratairól, a használt rossz minőségű papír és írószer, festék miatt kezdett eltűnni az írás. Nem véletlen, hogy a figyelem, mint megoldási lehetőségre, ismét a mikrofilmezés felé fordult. A nagy kapacitással dolgozó Magyar Országos Levéltár pl. a megyékből is összegyűjtötte és elkészítette a felekezeti anyakönyvek mikrofilmjeit.