A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

II. RÉSZ: SZAKMAI NAP A BALASSI INTÉZETBEN - Bősze Sándor: A horvátországi hungaricakutatás és a levéltári rendezés egyes lehetőségeiről

egy szintén több nyelvű intézménytörténeti bevezetőt kapcsolnánk. Kértem azt is, hogy növeljék a horvát pénzügyi hozzájárulást. Ennek formájául az ösztöndíjat javasoltam. Egyébként ezzel egyetértően nyilatkozott a helyi és az országos sajtónak Crnkovic úr is. Jóllehet tisztában vagyok vele, hogy ez már nem az én hatásköröm, de javasoltam, hogy vizsgálja meg a horvát fél annak lehetőségét, miképp lehetne mikrofilmre venni nyilván a viszonosság alapján - a rendezés során előkerült hungaricaanyagot. Felvetettem, hogy keressük a lehetőséget - persze ez sem a két levéltár, illetőleg a két igazgató kompetenciája - a magyar és a horvát levéltárak közti kapcsolatok létrehozására és a meglévők szélesítésére. Két hete kaptam telefonhívást Rijekából. Ekkor azt közölték velem, hogy a horvát szakminisztérium támogatja ezt a közös munkát, s nemcsak erkölcsiekben, hanem az idei évtől - igaz, még szimbolikus összegű - pénzzel is. Együttműködésünknek a rendezésen és egymás rendezvényeinek látogatásán túl lehetnek más formái is. Őszre tervezünk egy közös térkép-kiállítást. Ez először a rijekai magyar napok keretén belül lenne megrendezve, s utána jön Kaposvárra. A rijekai levéltárban e két fond mellett több magyar nyelvű vagy magyar nyelven is íródott önkormányzati, oktatási és gazdasági irat-együttes is van. Ezek több magyarországi kutatót is odavonzanak. Horvátországban - az ismereteim szerint - mindössze kettő magyar anyanyelvű levéltáros dolgozik, az egyik Fiúméban, a másik pedig Eszéken. Ugyanakkor jelentős mennyiségű magyar vonatkozású iratot rejtenek déli szomszédunk levéltárai. Ez a tény és az, hogy híre ment a rijekai és a kaposvári levéltárak együttműködésének, megnövelte a horvátok érdeklődését a magyar kapcsolatok iránt. Ezt néhány igazgató egyértelműen meg is fogalmazta még 2001 októberében a zágrábi horvát vándorgyűlésen. A 2002-es vodicei vándorgyűlésen a rijekai levéltár-vezető ismét igazgató kollégái figyelmébe ajánlotta a somogy megyei levéltárral történő sikeres együttműködés mintájára a magyar levéltárakkal való szakmai kapcsolatok építésének fontosságát. Ismerve azonban az ő mediterrán tempójukat, el fog telni még egy kis idő, amíg továbbléphetünk. Persze lendíthet a folyamaton, ha a kapcsolatok felvételét és szélesítését egy-egy intézmény kompetenciájánál magasabb szintre helyezzük. A megjelent horvát levéltár-ismertetők és leltárak fordításával azonban már előkészülhetünk a munkára, számba vehetjük a hungaricazás szempontjából szóba jöhető forrásokat. Érzéseim szerint a horvátok nem gördítenének akadályokat e fordítások elé.