A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

II. RÉSZ: SZAKMAI NAP A BALASSI INTÉZETBEN - Bősze Sándor: A horvátországi hungaricakutatás és a levéltári rendezés egyes lehetőségeiről

próbálkoztunk újra. Azt tartottuk a legfontosabbnak, hogy a szomszé­dos országban dolgozó kollégáinkkal vegyük fel elsőként a kapcsolatot. Mivel a Fiúméba rendszeresen járó kaposvári kutatóktól tudtuk, hogy tekintélyes mennyiségű magyar nyelvű iratot őriz az ottani levéltár, ér­deklődésünk az egykor a Magyar Koronához tartozott magyar kikötővá­ros levéltára felé fordult. A körülmények szerencsés kapcsolódásának köszönhetően ugyan­ekkor - 2000-ben - jelent meg első ízben az NKA, a külföldön található magyar nyelvű iratok rendezését támogató pályázata. Ekkor hívtuk meg Gorán CrnkoviO urat, a Rijekai Állami Levéltár igazgatóját az őszi levéltá­ri napunkra. A szakmai tapasztalatcserét arra is felhasználtam, hogy megérdeklődjem tőle, miképp is viszonyulna egy ilyen pályázathoz, il­letve ennek kapcsán a magyar levéltárosok ottani, a raktárakban végzett munkájához. A kollégánk azonnal rendkívüli nyitottságot tanúsított, sőt javasolta az 1870. évi úgynevezett fiumei provizóriumot követően kine­vezett legmagasabb rangú magyar kormányzati tisztviselő, a fiumei és magyar-horvát tengerparti kir. kormányzó iratainak rendezését. Még 2001 júniusában részt vettem - Szántó László igazgatóhelyettes kollégámmal együtt - a rijekai levéltár levéltári hetén. Ezt az alkalmat ki­használva szereztem meg a rendezés feltételeihez szükséges információ­kat és felmértem a raktárakban lévő iratokat. Crnkovic úr ekkor egy kéréssel fordult hozzám. 2000 őszén szállították át a Fiumei Magyar­Horvát Királyi Tengerészeti Hatóság (1870-1918) iratait az új raktáruk­ba. Kérték, hogy ne az eredetileg tervezett kormányzósági iratok rende­zésével kezdjük a munkát, hanem ezzel a fonddal. Megtekintve az irato­kat a horvát kollégák szakmai véleményét magam is megalapozottnak tar­tottam. A Tengerészeti Hatóság szintén meghatározó jelentőségű, köz­vetlenül a Kereskedelemügyi Minisztériumnak alárendelt kormányszerv volt. 1873-tól egyébként a fiumei kormányzó töltötte be a Hatóság elnöki tisztét. Belenézve néhány csomóba, egyértelműen kiderült, hogy nagy történeti értékkel bír ez az anyag. A döntően magyar nyelvű, de jelentős mennyiségű olasz, valamint német nyelvű iratokat is tartalmazó fond igencsak kevert volt, s a szállítás közben végképp összekeveredett. Ekkor még úgy tűnt, hogy elvesztek a hozzátartozó segédkönyvek. így szinte tel­jesen használhatatlannak tűnt ez a fontos irategyüttes. Bár a Corpus separatum kormányzósági irataira is ráfér egy alapos rendezés, de segéd­letei a Tengerészeti Hatósághoz viszonyítva jobban használhatók.

Next

/
Thumbnails
Contents