A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - V. FORRÁSKÖZLÉS

apparátusának kisebb-nagyobb mérvű hiányával elkészült kiadvány óhatatlan kétségeket vethet fel, mert a kötetekben szereplő jegyzetek kifejezetten filológiai jellegűek, amit az utasítás is tanácsol. Ugyanakkor be kell ismerni, hogy a vármegyék, szabad királyi városok, mezővárosok 16-17. századi elitjének, az adott önkormányzatok működésének kutatása - egyes településeket (pl. Győr erődváros) kivéve - még nincs olyan fokon, hogy a minél részletesebb jegyzetelést, szakapparátust meg lehessen követelni. Másrészt pont a különböző jegyzőkönyvtípusokban található, kevéssé feltárt forrásanyag viszonylag gyors és (elvileg) egységes szempontok szerinti közzéadása egyszerre szolgálná a fenti célt, és mind regionálisan, mind országos szinten hangsúlyozná a komparatív kutatások jelentőségét. A tartalmi jegyzetapparátus okkaljoggal felvállalt hiánya más megközelítési irányból egybevág a fenti megjegyzésekkel. Megítélésem szerint a regeszta a legmagasabb szintű kutatási és nyilvántartási segédlet. Természetes, egyes regeszták, vagy regesztáknak bizonyos részei megfelelhetnek a forrásközlés által megkívánt sajátosságoknak (pl. végrendeletek, leltárak, becsük, limitációk átírásban, vagy betűhív alakban történő közzéadása), de a kötet egésze nem. Forrásközlés értékűvé csak egy fölöttébb sajnálatos és nem kívánt eseménnyel válik; ha az eredeti jegyzőkönyv az idők során elpusztul. Fölöttébb sajnálatos, de ennek példáját láthatjuk Kecskemét kora újkori jegyzőkönyveinek esetében, ahol a jeles múlt századi várostörténész, Hornyik János kisebb-nagyobb mértékben szöveghűen kijegyzetelt, vagy kivonatolt cédulaanyaga az eredeti forrás 1944-es elpusztulása miatt óhatatlanul felértékelődött. így e jegyzeteket publikáló, azok alapján tartalmi rekonstrukcióra vállalkozó levéltáros munkája forráskiadvannya valt. Meggyőződésem, a fenti vélekedésem semmiben nem csökkenti a regesztázás és a regeszták fontoságát! Személyes tapasztalatom az, hogy a regeszták révén a városi iratanyag meghatározó sorozatát alkotó közgyűlési és bíráskodási jegyzőkönyvek információi a korábbiaknál jóval szélesebb körben váltak ismertté; egyre határozottabban épülnek be a különböző szintű helyi, regionális és országos kutatásokba, továbbá a 44 Iványosi-Szabó Tibor: A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei I. (1591-1711), Kecskemét, 1996, (Forrásközlések 1.)