A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - I. A LEVÉLTÁRAK ÉS A TUDOMÁNYOS KUTATÁS IGÉNYEI

azt jelenti, hogy az egyetemeken talán nem kellene annyira erőltetni a levéltári kutatásokat. Iratot olvasni és fordítani másolatokon kellene megtanulni! Előfordult, hogy egy igen tehetségesnek ítélt gimnazistát akadémikus történészünk ajánlására kivételesen beengedtek a levéltárba kutatni. A gyerek egy hónapot igen lelkiismeretesen végigdolgozott, vagy talán szenvedett, és azóta sem jött többet kutatni hozzánk. Az a pár ember pedig, aki tényleg „kutatásra termett", tanári biztatás nélkül is betalál a levéltárba. Következnek az általam évfordulós kutatóknak nevezettek. Ők helységre, személyre, intézményre kutatnak. Velük általában az szokott a probléma lenni, hogy nem jó helyen keresik a forrásokat. Az intézményünk nevében szereplő országos jelző azt sugallja számukra, hogy itt minden megvan. A millecentenaris évfordulóra készülődés legaranyosabb története: egy asztrológus telefonált, hogy mondanánk meg neki a honfoglalás pontos dátumát, ha az órát, netán a percet is megmondanám, igen hálás lenne! Végül persze tisztáztuk, hogy ez nem egészen úgy történt, mint amikor az Intercity befut a Keletibe. Utolsónak említem az úgynevezett tudományos kutatókat, akik távolról sem mind történészek. Orvos, gyógyszerész, építész, művészettörténész, zenész, néprajzos, régész, irodalmár, nyelvész és még ki tudja hány tudományág művelői akadnak közöttük. A kezdeti eligazítás után, ritka kivételtől eltekintve, nincs gond velük. Megtalálják maguknak a kutatni kívánt anyagot, utána önállóan lavíroznak a kutatás útvesztőiben. Miután elnagyolt szempontok szerint csoportosítottam a kutatókat, foglaljuk össze, a kutatószolgálat folyamatában mi is alapvetően a levéltár és benne a levéltáros feladata. Már a levéltár elnevezésének második tagja is megmondja világosan, hogy tárolni, megőrizni kell az iratokat. Miért? Tulajdonjogok, származás igazolására és nem utolsó sorban az emlékezet megőrzésére, ami a mindennapjainkban segít a helyzetek megértésében és mi több, segíthet a jövő alakításában. Nem véletlen, hogy a történészek újra és újra előveszik, átgondolják és újraírják a történelmet. Nem is mindig azért, mintha valami szenzációs új adat módosítaná az eseményeket, sokkal inkább azért, mert a különböző korok a maguk szempontjai szerint látják és értékelik a múltat. Ebből az következik, hogy a levéltári anyagra szükség van! Kell, hogy jó és kutatható állapotban, sértetlenül megőrizzük közvetlen és távolabbi utódaink számára!