A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - V. FORRÁSKÖZLÉS

az 1530-as évekből fennmaradt források közzétételével kezdődik. A szentszéki diplomaták a Habsburg-birodalomból tudósítván (mivel a német-római császár egyszersmind a magyar királyi tisztet is betöltötte) a magyar ügyekre is kiterjesztették figyelmüket. A sorozat szerkesztői azonban e területen nem törekedtek teljességre, ezért a kötetek nem közlik az összes, Magyarországgal foglalkozó diplomáciai iratot. Mint látható tehát, a diplomáciai kapcsolatok forrásainak kiadása előkelő helyet foglal el a publikációk sorában Ebbe a sorba tartozik a nunciatúrák gyűjteményében fennmaradt „Lettere di principi e titolati" sorozata is, amelynek magyar forrásait közzétettem. Ez egy mesterségesen kialakított sorozat, amellyel egyenrangú a „Lettere di Cardinali", és a „Lettere di particolari", amelyek azonban XVI. századi forrásokat nem tartalmaznak. Gyakorlatilag a sorozat kialakítói az összes, általuk elérhető, Magyarországról a Szentszéknek címzett levelet a „Lettere di principi e titolati" sorozatban gyűjtötték össze. Az írók között királyokat, főpapokat, bárókat, városi közösségeket találunk, összesen 39 levélírótól 84 levelet. Ezeknek egy - kisebb - része csupán megbízólevél, amely megnevezi a tárgyalásokra küldött személyt és rögzíti a felhatalmazás tényét. Többségük azonban komoly mondanivalót hordozó tudósítás, fontos dolgokról, olyan cselekedetekről, amelyekről szükségesnek látszott a pápát tájékoztatni. Forrásértékük, jelentőségük megállapítása nem lehet eme rövid előszó feladata, de annyit túlzás nélkül jelezhetek, hogy sok új információval gazdagítják az egyház felső vezetéséről s néhány világi főúr szerepéről korábban rögződött képünket. Elsősorban Szálkai László, Brodarics István, Várdai Pál, Verancsics Antal, Krusics Péter levelei ilyenek. A forráskiadvány minden olyan levelet közöl, amelyet Magyarországról írtak a pápának, illetve a Szentszék valamelyik diplomatájának. Ezek között többségben vannak a magyar szerzőktől származók, de közlöm Campeggio kardinálisnak és Burgionak, e két szentszéki diplomatának, továbbá Habsburg Ferdinándnak magyar királyként, magyar ügyben írott Budáról keltezett levelét. Emellett néhány magyar vonatkozású diplomáciai levél is közlésre került. Ezen felül helyet kapott a kiadványban néhány általam fontosnak tartott külföldi szerző is, így György szász fejedelem két levele a Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd közötti béketárgyalásokról. Műfaját tekintve nem levél, mégis helyet követelt magának az akkor még Szapolyai-párti Verancsics Antal emlékirata Magyarország állapotáról II. Lajos király halálától az 1529. évvégéig, amely