A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - V. FORRÁSKÖZLÉS

hogy Fejérpataky László a XIX. század végén még a magyart sem tartotta alkalmasnak középkori latin műszavaink precíz visszaadására.

8 Ma már anyanyelvünkkel szemben persze túlzottnak tűnik egy efféle aggály, de korántsem a nyugati nyelvek vonatkozásában. Ezek közül egyedül a német jöhetne szóba: talán csak egyedül erre fordíthatók nagyjából egyértelműen a középkori magyarországi latinság kifejezései. A magyarul nem olvasó érdeklődők pontos kiszolgálását célul kitűzve legjobb volna az eredeti nyelvet használni, teljes szövegben vagy olyan több-kevesebb kihagyásos formában közzétéve az okleveleket, mint amilyet a régi Anjoukori Okmánytár

9 Il.-tól VL-ig terjedő köteteinél Nagy Imre, újabban pedig Kumorovitz Lajos Bernát használt „Budapest történetének okleveles emlékeidben.

10 Ezen utóbbi közlési módok azonban már nem tekinthetők regesztának, a latinul nem tudó helytörténészeket és egyéb érdeklődőket eleve kizárnák a felhasználók köréből, mások számára pedig némileg megnehezítenék az oklevéltár gyors használatát. És végül mit lehetne elérni a magyar nyelv kerülésével és így a medievista szakembernek nem tekinthető potenciális magyar felhasználók kizárásával? Néhány külföldi medievista szakember megnyerését; mindazonáltal olyan szakemberekét, akik magyarul nem tudnak, s akik így a Kárpát-medence történetét illetőleg csak némi fenntartással nevezhetők szakembernek. A kiadandó források kizárólag vagy elsősorban a történelmi Magyarországra vonatkoznak, az a kísérlet pedig, hogy valaki Magyarország történetét a magyar nyelv ismerete nélkül művelje, sem értelmesnek, sem pedig különösebben rokonszenvesnek, vagy felkarolandónak nem nevezhető, még akkor sem, hogyha a középkori Magyarország történetének leg8 MÁLYUSZ: A ZsO-RÓL 927. 9 Anjoukori Okmánytár. (Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis.) Bp., I-VI. kötet: szerkesztette: NAGY Imre, VII. kötet: szerkesztette: TASNÁDI NAGY Gyula. I. (1301-1321.) 1878.; II. (1322-1332.) 1881.; III. (1333-1339.) 1883.; IV. (1340-1346.) 1884.; V. (1347-1352.) 1887.; VI. (1353-1357:) 1891.; VII. (1358. jan. 1.-1359. márcz. 31.) 1920. 10 Monumenta diplomatica civitatis Budapest. Ad edendum praeparavit: L. Bernardus KUMOROVITZ. Tomus tertius (1382-1439) Budapest, 1987. (III/l.: 1382-1415. XI. 24.; 111/2.: 1416. I. 25.-1439. XI. 10.; III/3. Index. Indicibus componendis interfuit Josephus KÖBLÖS., Bp. 1988.)/Budapest történetének okleveles emlékei. Összeállította Kumorovitz L. Bernát. Harmadik kötet (1. és 2. rész) (1382-1439) Bp., 1987. Mutató. A mutató összeállításában közreműködött Köblös József. Bp., 1988./