A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)
I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - V. FORRÁSKÖZLÉS
a használhatóság, a nagytömegű információ gyors és könnyű áttekinthetősége játszik szerepet.) Végül is a gondolatsort, amely a Mohács előtti, kiadott forrásanyag digitalizált kiadására vonatkozik nem a fenti CD kiadványok indították el a fejemben, hanem az a nagyszabású vállalkozás, amely a görög és római auktorok fennmaradt forrás-szövegeinek eredeti nyelvű, teljes kiadását tartalmazza. A történet a Magyar Államalapítás millenniumára kiírt pályázatok alkalmával kezdődött, ahol összegyűjtöttem a legfontosabb indokokat, a várható eredményeket és pozitívumokat, nagyvonalakban kiszámítottam hány tízezer oldal és átlaggal számolva, hány millió betűkarakter digitalizálását kellene megoldani. Az Arcanum Kiadó által adott árajánlat alapján beadtam a pályázatot, melyet nagyon megdicsért a bíráló bizottság, de pénzhiány miatt nem tartott támogatásra méltónak. Természetesen egy-egy ilyen kudarc nem veszi el egy megedződött levéltáros/könyvtáros kedvét, de azt be kellett látni, hogy simán, ebből a központi pénzből ezt a feladatot nem lehet megoldani, vagy elkezdeni. Viszont van éppen elég tennivaló a digitalizálás előtt is. Az elmúlt csaknem fél évtizedben ezzel foglalkoztam. Sikerült eredetiben, vagy nagyobbrészt másolatban beszerezni azokat az okmánytárakat, amelyek a Mohács előtti kiadott okleveles anyag legnagyobb részét tartalmazzák. (Természetesen nem kellett mindent lemásolni vagy megvásárolni, hiszen a pápai Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei Nagykönyvtára mellett a másik pápai könyvtár, a Jókai Mór Városi Könyvtár is jelentős ilyen jellegű állománnyal rendelkezik különösen az antikváriumokban fellelhető, aukciókon megjelent és az újabban kiadott köteteket tekintve.) A teljességre törekvés során problémát vet fel a forrás közlésének helye. Hiszen a nagy sorozatok, egyes kötetek csak nagyobb részét, de semmiképpen sem a teljességét teszik ki a közzétett anyagnak. Sok forrásközlés tematikus folyóiratokban, tanulmányok, cikkek mellékletében látott napvilágot. Nem elhanyagolható a korábbi és a közelmúltban megjelent olvasókönyvek, válogatások, helytörténeti munkák közléseinek a száma sem. Ez utóbbiak gyakran fordítások, amelyek vitathatóan, de a teljességre törekvés igényét mindenképpen erősítve kerülhetnének a CD-re. Az így fellelhető közlések mennyisége becsléseim szerint mintegy negyed(-ötöd) részét teszi ki a teljes kiadott anyagnak. (A regesztákról szándékosan nem beszéltem, hiszen azokat teljesen egyenrangúnak kell tekinteni a felhasználás szempontjából a teljes publi-