A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - V. FORRÁSKÖZLÉS

mentettek napjainkra, amelyek eredetije az évszázadok során elpusztult, megsemmisült. Nemcsak a különféle összeírásokban maradtak fenn a statisztika vagy a történeti statisztika módszereivel értékelhető adatok, hanem az oklevelek is tartalmaznak olyan információkat, amelyeket számosságuk mennyiségi ismérvei alapján lehet csoportosítani, feldolgozni. Ebben az esetben egyik legfontosabb feltétel a lehető teljességre törekvés, vagyis az adott korszakból, vagy területről fellelni minden előforduló adatot, amelyet kiadtak vagy lejegyeztek. Ma ezt el lehet érni a Magyar Országos Levéltár különféle mutatóinak használatával, (időrendi regeszták, számítógépes változatok, stb. Természetesen ebben az esetben figyelemmel kell lenni az elkészült regeszták és az ezekből számítógépre vitt regeszták és a valós oklevél illetve regeszta mennyiségek arányaira.) A különféle mutatókkal rendelkező okmánytárak mutatóinak áttekintésével vagy az azzal nem rendelkező, vagy nem kellően megbízhatóan mutatózott kötetek, folyóirat évfolyamok átnyálazásával. Saját tapasztalataimból tudom, hogy a több ezredik oldal áttekintése után már szinte „rájár az ember szeme" a keresett adatra, szóra. Végezetül nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az okmánytárak korai kötetei, sorozatai könyvtárak féltve őrzött, gyakran nehezen hozzáférhető darabjai. Beszerzésük még antikváriumokban is szinte lehetetlen, a mai könyvárak mellett pedig anyagi nehézséget is okozhat. Különösen nehéz helyzetben vannak azok a vidéki kutatók, akik nem minden esetben vannak olyan szerencsés helyzetben, mint a Budapesten, egyetemi városokban, jól szervezett egyházi gyűjteményekkel rendelkező településeken tevékenykedő kollégáik. Talán nem utolsó érv a digitalizáció mellett napjainkban a helytakarékos információtárolás sem. Ide, a praktikus érvek sorába kívánkozik az a gondolat, hogy a magyar történelem mintegy első ötszáz esztendejében felhalmozott információs anyag nemcsak nekünk, hanem a környező országok, magyar és nem magyar történettudományának, vagy éppen Európa és a világ távoli tájain élő tudósoknak is fontos információkat szolgáltathatnak. Szintén praktikus szempont lehet, hogy a ma már többnyire szövegszerkesztő programokat használó történész kollégák az egyszeri feldolgozás, többszöri felhasználás elvét kihasználva rövidebb-hosszabb eredeti nyelvű bizonyító, vagy magyarázó idézeteik közbeiktatását percek alatt, a fáradtságos begépelés nehézségeit megtakarítva tudják így lehetővé tenni.