A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

A feudális Magyarországból – polgári Magyarország (Jároli József)

A közigazgatás és a bíráskodás átszervezése A feudalizmus megszűnése a közigazgatás struktúráját alapvetően nem változtatta meg. Megmaradtak a vármegyék, a kiváltságolt kerületek, csupán testületi szerveik átalakulása mutatta, hogy a korábban kiváltságos nemesség mellett szélesebb kör került be a hatalomba. A városok esetében viszont sor került jelentősebb szerkezeti változásra, bár nem következetesen. Az 1848. évi V. tc. alapján a városok népes csoportja a népképviseleti országgyűlési választások során a szabad királyi városokhoz hasonló jogállás alapján választotta követeit. Az új városi közigazgatási rendszer kiépítéséig a szabad királyi városokról szóló 1848. XXIII. tc.-t alkalmazták: Ez a törvénycikk kategóriákba sorolta a városokat, melyeknek meghatározott létszámú képviselő-testületet és tisztikart kellett választaniuk. A községi választásokról szóló XXIV tc. a már első bírósági hatósággal ellátott rendezett tanácsú községekre, illetve a később ilyen jogállást elnyerőkre is a XXIII. tc. hatályát kiterjesztette. A rendezett tanácsú városi státusz elnyeréséért az illető településeknek kellett folyamodniuk, és a tc. szerint a megyék meghallgatásával a minisztérium javaslatára a király, vagy a királyi helytartó ruházhatta fel a kérelmező települést az új jogállással. Ezért döntött a hódmezővásárhelyi tanács a rendezett tanácsú városi jogállás szükségességét kimondó határozatról. (300. sz. dokumentum.) Az 1848. XXIII. tc. 3. § b) pontja rendelkezett a tisztújításról a városokban. Debrecen élén 1844-től királyi biztos állt, akinek tevékenysége jelentősen korlátozta a városi önkormányzat önállóságát, a választásokat. Április 8-án levélben fordult a városi tanácshoz és a választott közösséghez, bejelentve biztosi működésének beszüntetését (egyébként a város polgára maradt). A városi vezetők örömmel vették tudomásul a bejelentést, mert ezzel a város régi sérelme szűnhetett meg. Szeged szabad királyi város április 24-én népgyűlésen döntött a választók összeírására alakítandó testületről. Másnap megtörtént a négy városrészben működő választmányok összeállítása, és az összeírással kapcsolatos technikai teendők rögzítése. (276. sz. dokumentum.) Kecskemét tanácsa a választott polgárság és a polgárok részvételével fogadta el a tisztújításra vonatkozó rendszabályt, amely a fenti tc. helyi alkalmazását szolgálta. E tanácskozás döntött a tisztújítási elnök megválasztásáról, majd felolvasták a tisztújítás előkészületei kidolgozására alakított választmány javaslatát, ami alapján 19 pontban rögzítették a szabályokat. Az 1. pont a városban élő katolikusok és a protestánsok egyenlő arányban való képviseletét írta elő a hivatalnokok és a képviselő-testületi tagok vonatkozásában. A továbbiak a kerületekre felosztott városban az összeírás lebonyolításról, a választók körének a meghatározásról, a kijelölő választmány alakításáról, a tisztújítás időpontjáról, a választás lebonyolításáról rendelkeztek. A választók körének meghatározásánál alaposan körülírják, hogy Kecskeméten mit értenek telek alatt, precízebben kifejtve az országos előírás sommás megállapításait. (5. pont) Debrecen szabad királyi város több lépcsőben jutott el odáig, hogy a választások elkezdődhettek. A tisztújításban a kijelölő választmány tagjait a lakosság szavazata alapján választották meg legelőször, hogy a lakosság minél nagyobb bizalommal legyen a kijelölő választmány iránt. A választási elnök utcánként 3 fős választmányt hozott létre, amelynek tagjai a választást technikailag voltak hivatottak lebonyolítani. A választmányok május 18-án döntöttek a választás helyéről, a technikai részletekről. Végül a választási elnök a 3 szavazóhelyre szavazatszedő küldöttségeket nevezett ki. E bonyolult, hivataltörténeti szempontból is érdekes rendszerrel a városi tisztviselők megválasztásánál a választók akaratát messzemenően figyelembevevő módszert alkalmazták. (289/a-e. dokumentumok) A városok szerkezetének átalakulása hosszú folyamat volt, amint azt a veszprémi városi tanács határozata mutatja a polgári és a nemesi közösség egyesüléséről. A városba a korábbi évtizedekben beköltözött nemesség 1848 előtt nem vetette alá magát a