A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

A feudális Magyarországból – polgári Magyarország (Jároli József)

kukorica alá a lakosoknak. (186. sz. dokumentum.) A Fejér megyei Perkáta lakói az úrbéri iratok kiadását erőszakolták lei a földesúr levéltárából, és a tilalom ellenére Szent György után is mérték boraikat, 15 kocsmát állítottak fel a községben. (188., 189. sz. dokumentum.) Fejér megye Adony községében is György nap után bort mértek a parasztok, és panaszuk volt a húsvágást végző zsidók ellen, az uradalmat pedig azzal vádolták, hogy az ún. székes rétjüket elfoglalta. (189. sz. dokumentum.) Ugyanezen vármegye Rácalmás helységében is tiltott bormérés folyt, sőt a húsvágást is meg akarták indítani. Fejér megye bizottmánya egyelőre beérte a törvények betartására való figyelmeztetéssel. Széli József kormánybiztos jelentése szerint május elején megszakítás nélküli bormérést követeltek Veszprémben, a püspök erdeje egy részének elfoglalására pedig már fegyveres csoportozások voltak a városháza körül. (193. sz. dokumentum.) Május 25-én a szentesi (Csongrád megye) kocsmajog haszonbérlői tiltakoztak a városi tanácsnál, hogy a településen 70 kurtakocsma ( a volt úrbéres parasztok borát szüret és Szent György nap közt áruló, de a határidőt nyilván be nem tartó) működik, s mivel a felszámolásukra nem láttak esélyt, kérték a haszonbér alóli felmentésüket. (192. sz. dokumentum.) Az úrbériség megszüntetésére vonatkozó törvényjavaslat kihirdetése után a hatóságok komolyan tartottak az országban kitörő parasztmozgalmaktól. A vitás úrbéri ügyek tucatjai ezt indokolttá is tették. Hódmezővásárhelyen április elején már igen előrehaladott állapotban volt az úrbéres viszonyok rendezése, folyt a zsellérek közlegelő illetményének kimérése, amit azonban az érdekeltek nagyon hosszúnak tartottak, és kezdeményezték más mérnök felfogadását. Kiderült azonban, hogy a munkadíj elmaradása a lassúság oka, mert a város adósa a mérnöknek. Végül megegyezés született az ideiglenes használatról. (165. sz. dokumentum.) Széchenyi István Zala megyei birtokának egyik falujában a törvényeket magyarázó táblabíró úgy tájékoztatta a jobbágyokat, hogy a robot megszűnik a küldöttség ottjártának napján. A falu népe és a birtokos között kétéves pereskedés 1848-ban zárult le, az uradalom, hiába volt a „legnagyobb magyar" a földesúr, a jobbágyság földjeit a határ legsilányabb részein hasította ki, és a közlegelőből is tekintélyes rész került a birtokos használatába. A lakosság elégedetlenségének leszerelésére tehette a táblabíró a kijelentését. (167. sz. dokumentum.) A jobbágyfelszabadítást követően a paraszti közösségek elérkezettnek látták az időt, hogy a legelőelkülönözés és az úrbérrendezés során elszenvedett veszteségeikre orvoslást szerezzenek. Alázatos, de öntudatos hangú kérelmekkel járultak a földesurakhoz, hogy az elvett birtokokat visszaszerezzék, a legelő- és úrbéri perek ítéleteinek megváltoztatását elérjék vagy az eredeti állapot visszaállításával érdekeik sérelmét megszüntessék. A Békés megyei Orosháza jobbágyai az ország egyik legnagyobb birtokos családjával, a Károlyiakkal pereskedtek hosszú idő óta a legelőelkülönözés és az úrbérrendezés során elszenvedett hátrányaik kiküszöböléséért. A legelőelkülönözési pert korábban minden fórumon jóváhagyták, ezért nem lehetett megváltoztatni, hivatkozott a törvényre gr. Károlyi György, a hozzá járuló küldöttség által átadott kérelemre reagálva. (180. sz. dokumentum.) (Orosházán 1848 tavaszán, majd őszén parasztmegmozdulásokra került sor, az őszi legelőfoglalást statáriális bíróság által hozott halálos ítélet zárta le.) Az országosan pattanásig feszült helyzetet mutatja 1848 áprilisában a Békés megyei alispán 24-i jelentése a belügyminisztériumnak: a megyében alig van település, amely ne lenne úrbéri perrel kapcsolatos vitában volt földesurával, és a nagy népességű alföldi településeken kritikus helyzet alakulhat ki. Szombathelyi alispán is, mint más megyék vezetői, katonai karhatalmat kért a minisztériumtól. (181. sz. dokumentum.) 1848 tavaszán és a nyári hónapokban kénytelenek a hatóságok folyamatosan foglalkozni a parasztság panaszaival, mert a legelőelkülönözések során és az úrbéri perekben elszenvedett veszteségekhez a jobbágyfelszabadulás után újabb bajok járultak. A volt földesurak az addig közösen használt rétekről, legelőkről kiszorították a volt jobbágyok jószágait, vagy állatállományuk felélte a közösen használt legelőt. A közös legelőről való kitiltásukat panaszolják pl. a Nógrád megyei nézsaiak. (185. sz. dokumentum.)