A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

DOKUMENTUMOK - A KÖZIGAZGATÁS ÉS A BÍRÁSKODÁS ÁTSZERVEZÉSE

Költ Kecskeméten, az 1848. évi május 15. napján tartott közgyűlésből. Kiadta: Keresztes fános

8 m. k. főjegyző Nyomatott Kecskeméten, Sziládi Károlynál. BKMÖL IV 1601. b/ Kecskemét Város Bizottmányának iratai; Tisztújítási iratok sz. n./1848. Egykorú nyomtatvány. Az önkormányzati választások lebonyolításának módját az 1848. évi XXIII. és XXIV. törvénycikkek szabályozták. A törvények hatályba lépése után Kecskemét sietett önállóságát realizálni, a törvények adta lehetőségeken belül új szervezetét kialakítani, tisztviselőit megválasztani. A tisztújítás előkészítésére, annak elvi és gyakorlati módozatainak a kidolgozására 1848. május 12-én bizottságot hívták életre. Május 15-én már a tisztújítás menetét tárgyalták a közös tanácsülésen. Ez az ülés dolgozta ki Kecskemét város tisztújításra vonatkozó rendszabályait, amelyeket a fenti dokumentum igen aprólékosan tartalmaz. A tisztújító szék elnökévé Fejes János ügyvédet választották meg. A tisztújításra vonatkozóan elfogadták az „alternatio" elvét. Ez azt jelentette, hogy a városban élő két legnagyobb felekezet, a római katolikus és a református, azonos számú hivatalnokot és képviselőt választhatott. Központi küldöttséget választottak a városi képviselőtestület és a tisztikar választására jogosult lakosok összeírására. Még május I5-én elfogadták az elöljáróság szervezetéről és a polgármesteri hivatal felállításáról kidolgozott eljárást. A polgármesteri tisztség ekkor még új volt Kecskeméten. A városi közigazgatás és bíráskodás első embere korábban a főbíró volt. 1848-tól - a XXIII. törvénycikk rendelkezései szerint - a feladatok megoszlottak. A polgármester a közigazgatás vezetését vette át, míg peres ügyekben továbbra is a főbíró ítélkezett. A külső tanács szerepét egy sokkal szélesebb hatáskörű képviselőtestület vette át. A helyhatósági választásokon a jogosultak számát 1054 főben határozták meg. Az előkészítésre és a választás lebonyolítására kijelölt választmány 1848. május 21-től tartotta gyakori összejöveteleit. A több szakaszban végzett helyi önkormányzati választásokon belül 1848. június 10-én Csányi Jánost főbírónak, Hajagos Illést pedig polgármesternek választották meg. Június 13-án az arra jogosultak a tanácsnokokra, 16-án az önkormányzati képviselőkre szavaztak. 1 Ferenczy László ( Kecskemét, [Pest-Solt m.] 1799. január 28. - Kecskemét, [Pest-Solt m.] 1881. október 6.) ügyvéd, városi és megyei tisztviselő. A város irányításában 1825-től főpénztárnokként, 1837-ben főbíróként vett részt. 1849 tavaszán a felállított vésztörvényszék ülnökévé nevezték ki. Az 1850-es években a Kecskeméten működő fenyítőtörvényszék elnöke. Az 186l-es tisztújítást elnökként vezette. Később Pest és Csongrád megyék táblabírója volt. Életére 1. Péterné Fehér Mária-Szabó Tamás-Székelyné Körösi Ilona 1992. Kecskeméti életrajzi lexikon. In. Kecskeméti Füzetek 4., Kecskemét. 90-92. 2 Fejes János 1. 27. sz. dokumentum 3 alternatio (lat.): egymás után cserélve művelni valamit "Kovács László (Kecskemét [Pest-Solt m.] 1795-Kecskemét, [Pest-Solt m.] 1873. április 19.] gazdálkodó. Életére 1. Petemé Fehér Mária-Szabó Tamás-Székelyné Körösi Ilona i. m. 157. 5 Horváth Döme {Kecskemét, [Pest-Solt m.] 1819. október 26-Kecskemét, [Pest-Solt m.] 1899. február 14.) jogász, író, műfordító, országgyűlési képviselő. 1842-1848 között Kecskemét város tiszti ügyésze és tanácsnoka. 1848-1849-ben nemzetőr, majd felkelési biztos. 1861 -ben Kecskemét országgyűlési képviselője, 1867-ben Pest vármegye első főügyésze. 1865-ben, 1869-ben és 1872-ben ismét Kecskemét országgyűlési képviselőjévé választották. 1869-ben az igazságügyminisztérium miniszteri tanácsosaként a jogi osztály élére került. 1875-ben a királyi tábla tanácselnöke. 1887-ben vonult vissza az országos közélettől. Életére 1. Petemé Fehér Mária-Szabó Tamás-Székelyné Körösi Ilona: i. m. 121-121.1. 6 summa (lat.): összeg 7 sáfár: gondozó, rendező, udvarmester. A sáfárok egy-egy uradalmi részkörzetű „al-tiszttartói" éppúgy lehettek, mint pl.: ón, konyhasáfárok. 1. Bán Péter (szerk.) 1980. Magyar Történelmi Fogalomgyűjtemény. Eger. I. k. 270-272. (Gazdatisztek).