A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

A feudális Magyarországból – polgári Magyarország (Jároli József)

A feudális Magyarországból polgári Magyarország Az 1848. március 15-ei pesti forradalom és az áprilisi törvények kiküzdése által megteremtett polgári Magyarország nem csupán e két sorsfordító esemény következtében alakult ki egyik pillanatról a másikra. A reformországgyűlések sora, az ellenzék szervezkedése és munkája hosszú történeti folyamat eredményeként jutott el odáig, hogy meghatározza, mi lenne a polgári átalakulás tartalma, milyen úton juthat el a nemzet a feudalizmusból a kapitalista viszonyokig. A pesti forradalom és az áprilisi törvények után is még évtizedeknek kellett eltelni, míg az ország valóban rálépett a kapitalista fejlődés útjára. Az abszolutizmus évei (melyek nem negligálhatták teljesen 1848 eredményeit), majd a kiegyezés utáni „boldog békeidők" teremtették meg mindazt, ami Magyarországot a fejlett európai országokhoz emelte. A pesti forradalom által összefoglalt követelések, az új törvények a keretét hozták létre a jövő fejlődésének, az 1848-49-es esztendő csupán e keretek tartalommal való megtöltését kezdte el, de a teljes átépítő munka csak azután, fokozatosan valósult meg. Kötetünk keretei között nem áll módunkban a pesti forradalmat és az új törvények meghozatalát eredményező előzmények részletes taglalására, csupán arra szorítkozhatunk, hogy jelezzük azokat a fontosabb eseményeket, dokumentumokat, amelyek ezt az utat jelzik. 1847-ben az ellenzék pártot hoz létre, hogy az újonnan összehívott országgyűlés útján szervezettebben gyakorolhasson befolyást az események további menetére. Az Ellenzéki Párt által 1847. június 7-én kiadott Ellenzéki Nyilatkozatot Deák Ferenc öntötte végleges formába, az alapszöveg Kossuth Lajos munkája. (1. sz. dokumentum) A Nyilatkozat szövege meghatározza az ellenzékiség lényegét, felsorolja az országot ért sérelmeket. Mivel a kormányt nem a parlament többsége jelölte ki, ezért a Nyilatkozat leszögezi: „...föladatunknak ismerve indítványozási jogunkkal élni. Kötelességünknek tartjuk: nyilván és világosan kijelölni azon tárgyak főbbjeit, miknek minél előbbi létrehozását, az idő és környezetünk körülményei szerint, a hon javára múlhatatlanul szükségesnek hisszük." Ezek a tárgyak a közterhekbeni osztozás, a nem nemes osztályok, különösen a szabad királyi városok és a szabad kerületek polgárainak a törvényhozásban és az önkormányzatban való részvétel jogának biztosítása, a törvény előtti egyenlőség, a kötelező örökváltság, amelyet az állam bonyolítson le, kármentesítés mellett; az ősiség eltörlése, amely a hitelfelvételt és a birtokszerzést biztosítja. A Nyilatkozat Magyarországnak a Habsburg-házzal való kapcsolatát érintetlenül hagyva, állást foglalt az ország érdekeinek figyelembevétele mellett, úgy, hogy az ország ne legyen alárendelve más tartományok érdekeinek. Az abszolutisztikus hatalom helyett az alkotmányosság érvényesüljön az egész Habsburg Birodalomban. Az ellenzék nem ismerhette az 1847. november 11-én megnyílt országgyűlés elé kerülő tárgyakat, az azokkal kapcsolatos állásfoglalást, így Batthyány Lajos, az Ellenzéki Párt elnöke, körlevélben kereste meg a megyei ellenzéki körök tagjait, 1847. november 21-én. (2. sz. dokumentum) Ebben kifejtette, hogy rögtön a diéta kezdetekor ezért nem tartja időszerűnek az ellenzéki „köztanácskozmány"-t összehívni. Azt javasolta, az ellenzék álljon ellen a kormány által kezdeményezendő tárgyaknak, ugyanakkor azt kérve, érjék el az ellenzéki körök tagjai, hogy megyéik ne adjanak részletekbe menő utasításokat a követeknek, mert ezzel a tanácskozások eredményességét veszélyeztetik. Az országgyűlési felirat összeállításánál - folytatta - az ellenzéknek arra kell törekednie, hogy elmondhassa ebben a véleményét az ország állapotáról, a kormány munkájáról. Végül Batthyány néhány aktuális tárgyban tett javaslatot a követek küldőinek. Kossuth 1847. december 2-án, kerületi ülésen elmondott nagy ívű beszéde jól jellemzi azokat a bonyolult közjogi, gazdasági viszonyokat, amelyekkel a reformkor utolsó évében járó Magyarországnak szembe kellett néznie, egy sarkalatos tárgy, a köztehervi-