A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

DOKUMENTUMOK - A PARASZTMOZGALMAK

ezen nyomorult állapotunkat méltó tekintetbe venni, és Marháinknak tágasabb és jobb legelőtt a határunkba ki esszközleni. Melly eránt amidőn ismét alázatossan könyörgünk Kegyes Pártfogásába Zárottak maradunk Tekéntetes Nemes Vármegyének Legérdemtelenebb szegény szolgái Nézsai Bírák és az egész Község Nézsán Április 30-án [1]848. NML IV 102. Nógrád vármegye állandó választmányának iratai 2022/1848. Eredeti kiadmány, szövegét az eredeti helyesírással és központozással közöljük. Általános tapasztalat a megyében - ami már a reformkorban is előfordult, hogy a nemesi közbirtokosság a közösség legelőit elfoglalja, erdőhasználatát korlátozza és a határban a dűlőúthálózatot az úrbéresek rovására jelöli ki. Véglegesen ez az ügy csak a tagosítások befejezésével oldódott meg jól-rosszul az 1860-70-es években. • 186 • Szilassy István főszolgabíró jelentése Pest-Pilis-Solt megye közgyűlésének Péteri lakosai földügyéről és az Életképekben megjelent erről szóló hírről Gyömrő,1848. április 30. Az új törvényeket kihirdetvén a Péteri összesereglett lakosságnak kérdés tétetett, ha a bormérés szabad-e? Felvilágosítván a népet a királyi kisebb haszonvételek fönnállásáról, őket szorosan eltiltottam. Alig múlt néhány nap el, már többen bévádoltattak. Rendelvényt bocsátottam ekkor a bíróhoz a bepanaszlottak felvilágosítására és eltiltására; kitől válaszul azt kaptam, hogy a vádlottak rendeletére a helység házához föl nem mentek, kijelentvén, hogy nékik sem bírájok, sem a főszolgabíró nem parancsol. Fel akarván őket személyesen világosítani, magam mentem által, de őket honn nem találván, másnap reggel magamhoz rendeltem. Közülök egy sem jelent meg. Hanem másodalispán úrhoz mentek Pestre. Ki szintén az általam mondottakat adván elő, még tanítással bocsátotta el őket. Haza menvén pedig ifjú Veszteg György azon hírt terjesztette, hogy a bormérés alispán úr által megengedtetvén, folyvást mért. Folyó hó 17-én hozzám reggel nagy számú lakosság a kukoricaföldet osztó kasznárhoz menvén, földet követelt; ki is azt mondván nekik, hogy földből oly sok embernek nem juthat, kénszerítni kezdették tiszta búza alá ugarnak hagyott föld kiosztására is, de mit asszonya engedelme nélkül megtagadott. Ekkor Veszteg György elővette a láncot ezen szavakkal „az istenit, majd kiosztom én", de többektől előbb Földvárynénak értekezés ajánltatván, seregestől udvarába tódultak, s szobaleányát értette beküldőtték. Ki még felöltözve nem lévén, hogy kiizente, hogy kinek mi jut e célra rendelt földből szívesen ad, de a tiszta búza alá szánt ugart bevetni nem engedi. Ekkor többen kifakadtak, különösen pedig idősb Veszteg György Földváry Miklósnét rútul szidalmazta. Ezen bajok elintézése végett ápril[is] hó 18-án a hely szinén megjelenvén, if[jabb] Veszteg Györgyöt, ki háromszori rendeletemnek ellene szegült, sőt alispán úr tiltására is a bormérést folytatta esküdt ember létére, kinek a nép előtt jó példával kell vala előmennie, hivatalátóli elmozdítással, s a pilisi börtönbe 4 nap elzárással büntettem.