A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

DOKUMENTUMOK - AZ ELSŐ NÉPKÉPVISELETI ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLAZTÁSOK

• 141 • Petőfi Sándor levele Bacsó János fülöpszállási segédlelkészhez Pest, 1848. július 16. Barátom Jancsi!

1 Nem szeretem a levélírást, nem is igen érek rá a levélírásra, azonfölül éppen ma adtam postára egy hozzád szóló levelemet; mindezek dacára sem hagyhatom felelet nélkül most kapott leveledet. Mi annak első részét illeti, sok hamis állítás között sok igazat mondasz. Igaz, hogy olyan a nép, amilyennek te rajzolod, de csalatkozol abban, ha hiszed, hogy én valami ideális testületnek képzelem, nem barátom, én egy szikrával sem képzelem különbnek, mint amilyennek lenni te állítod, de életem főtörekvése az, hogy olyan ne maradjon, amilyen jelenleg. Sokan a nép nemesítését, művelését sysiphusi

2 munkának tartják; én nem, s éppen azért van erőm csüggedetlenül küzdeni az ő érdekében, s ha én nem érném meg a boldogabb szebb időt, megéri más, s enyésszék el bár az óriási munkában az énfáradozás[a]im nyomdoka, ne említsék bár az én nevemet a népregenerátorok

3 nevei között, azért én boldogan halok meg azon öntudattal, hogy lelkemből is cseppent egy harmat azon szenteltvízbe, mely az emberiséget újonnan meg fogja keresztelni. - Leveled második részét a párbajt

4 illetőleg, attól én nem kevésbé undorodom, vagyis nem tartom kisebb bolondságnak, esztelenségnek, mint te. Tudom én, hogy becsületemet senki el nem veszi, el nem veheti, és ha valaki elvenné, azt ugyan párbajjal vissza nem szerezhetném, de itt nem is becsületem jött kérdésbe, hanem bátorságom, s annak tanúját, fényes tanúját kellett adnom nehogy feljogosítsak, felbátorítsak minden pimaszt, minden sehonnait, hogy velem packázzék, hogy insultáljon, hogy piszkoljon. Nagy Károly

5 azt mondja azon szemét cikkében, hogy „ha bajom van vele, álljak ki nyílt sisakkal, ő nem fog hátrálni előttem semmiben!" Nem a meghiúsult követség, nem Nagy Károly cikkének csárdai gorombaságai, hanem ezen szavai, ezen hetvenkedése tetette velem, amit tettem. Ez nyilvános kihívás a párbajra, s ha én hátrálok, vagyis ki nem lépek, minden ember leköphetett volna, és leköpött volna s diadalmaskodott volna bizonyosan Nagy Károly, pedig ezt sohasem fogja velem tenni nemcsak olyan ember, kinek a vezetékneve Nagy, hanem még olyan sem, akinek a nagy epithetona!

6 - Soha magam iránt mellőzhetlenebb kötelességem nem volt, mint ezen nyilatkozata után őt provokálnom, s ezt megtettem Jókai és Pálfi által. Ok elmentek hozzá, s kihítták, de ő semmi szín alatt el nem fogadta a párbajt, s miután secundánsaim

7 elhagyták őt, rohant Perczelhez, s föladott bennünket. Perczel kinevette őt ... éppen azután találkoztam vele, hogy Nagy Károly eltávozott tőle, s kacagva beszélte el a megtörtént jelenést. Ekkor írtam azon néhány sornyi kis nyilatkozatot, mely a Pesti Hírlapban s egyéb lapokban megjelent, melyben előadom, hogy Nagy Károly gyáván hátrált. Másnap azon hír terjedt, hogy már kész elfogadni a párbajt, s én - túlságos lovagiasságból - azonnal küldtem secundánsaimat az övéhez, Szeleshez, ki a ki hívott nevében kijelenté, hogy ez kész víni karddal, mibe secundánsaim nem egyeztek bele, ajánlván a párbaj szabályaival megegyezőleg a pisztolyt, mint erősebb fegyvert. Én nem akartam puszta parádét, puszta kardpengetést, vagy legföllebb néhány karcolást, én kockára akartam tenni életemet azon remény fejében, hogy lelövöm azt a silány fattyút, ki vakmerő volt oly veszett kutya módon nekem rohanni..., de aki néhány nap előtt azon hetvenkedő phrasissal ijesztett a közönség előtt, nyomorúságosan visszahökkent a pisztoly előtt. És ennyiből áll az egész affaire.

8 Én eleget tettem magam iránti kötelességemnek, ő pedig szép mellékneveit a gyávával szaporította. Hogy föl nem pofoztam, annak köszönheti, mert nem akarom tenyeremet bemocskolni piszkos pofájával..., amit mások tesznek vele, ahhoz semmi közöm, én senkit se nem csillapítok, se nem ingerlek ellene. Aki ennyit mond ez ügyről, mint én mondtam, az igazat beszél, aki kevesebbet vagy többet mond, annak ne higgy, mert hazudik. - Végre ami a követséget illeti, annak