A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

DOKUMENTUMOK - A BATTHYÁNY-KORMÁNY KINEVEZÉSE, ELSŐ INTÉZKEDÉSEI ÉS AZOK VISSZHANGJA

oly fölösleges erő volna a közös ellenség legyőzésére. Szó és beszéd eljátsza a szerepet: mintha nem volna magasabb érdek, mely a régi fegyver felemelését igényelhetné. Egyenetlenség, és kisszerű bántalmak bíbelődései vonják szét a legszentebb kötelékeket: mintha volna e népfajnak biztosítéklevele a sorstól, hogy elbizakodva nézhessen a jövendő elé. E nemzet férfiai tűrték, és viselték a zsarnokság láncait. S most a szabadság elviselésére nem látszanak képesnek. Ezek az emberek meghajoltak az idegen kormány uralkodása előtt. S most nem bírják tiszteletben tartani a kormányt, mely nem más, mint maga a nemzet. Ezen emberek beérték régen a fokonkénti előrehaladással. S most, mintha az isteni erő is csak egy perc alatt alkotta volna a világot, órák alatt századok eredményét követelik. Nem, e tér nem az, melyen a független nemzeti lét virágai föltenyésznek. Ez az út nem az életnek és szerencsének útja, hanem veszélynek és enyészetnek ösvénye. Elismeri a megye is, hogy a sajtó egy hatalom. De gyógyítsa tehát a sebeket, ha vannak ilyenek, s ne okozzon mindig újabbakat. Elismeri a megye, hogy ellenőrség minden kormány irányában szükséges. De az ellenőrség legyen férfias és hazafias inkább, mint szenvedélyes; s legyen világot gyújtó inkább, mint fájdalmasan égető. És midőn a férfiúnak hazájában, kinek jelszava "ne bántsd a magyart!", a kard minden percben kiröppenőfélben van

; midőn északról és keletről jelek mutatkoznak, melyek e nemzet erejét is meghaladhatják: csak egy kötelességet ismer a hazafi kebel: feledni még a bántalmakat is,- egy kötelességet ismer a magyar szív: összeseregleni a magyar kormány körül; egy múltat ismer: a viszályok múltját; egy jövendőt ismer: az egység jövendőjét. Ugyanazért a megye közönségének nevében, kijelenti a bizottmány: hogy azon mozgalmakat és kikeléseket, melyek a minisztérium ellen, minden határozott cél és irány nélkül történnek, csak egy csekély töredék művének, á nemzet nagy többsége érzelmeivel ellenkezőknek, és a közügy érdekében inkább veszélyeseknek, mint üdvösöknek ismeri és vallja. Kijelenti a megye közönségének nevében a bizottmány: a minisztériumba összesen és egyenként véve rendületlen bizalmát helyezi; hogy azon bizalom, melyet a megye, folyó évi 305-306., s 434-436. számú végzéseinél fogva, jegyzőkönyvébe és keblébe egyiránt bevésett, a minisztérium eljárásai következtében, naponként mélyebb gyökeret ver,- s hogy végre ezen minisztériumot tekinti oly zászlóul, melynek intéseit jó- és balszerencsében követni nem kevésbé dicsőség, mint kötelesség. Kijelenti a megye közönségének nevében a bizottmány: hogy ezen bizalomnyilvánításnak, mind a minisztériumhoz fölterjesztését, mind a többi törvényhatóságokkal tudatását, polgári tisztének tartja. így érez a bizottmány. így érez a nemzet, mert hiszi: miképpen a statusgép kerekei kellő vágásba jutván, s az akadályok szirtjei mindinkább elhárítván ezen minisztérium részéről, melynél terhesebb feladat alig volt valaha egy kormánynak, naponként több-több életjellel és dúsabb eredménnyel találkoznia lehetett. S bizalomért viszont bizodalmat remél a nemzet. Szóljon a kormány a nemzethez: és ez meg fogja érteni szavát. Szóljon a kormány a nemzethez: és ez, mely Mária Terézia, és Ferencz trónját, fél Európa ellenében meg bírta védeni, fog még küzdeni tudni önmagáért is. Szóljon a kormány a nemzethez: és ez, melynek Mohács mellett Kenyér- és Szent Imre-mezői is vannak, élni vagy halni tud: de nem magyar, de nem szabad lenni egy percig sem fog. Csengery Imre s. k. főjegyző HBML HbFl IV B. 602. 2. cs. 8. fasc. 7. Eredeti jegyzőkönyvi tisztázat.