A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)
DOKUMENTUMOK - A BATTHYÁNY-KORMÁNY KINEVEZÉSE, ELSŐ INTÉZKEDÉSEI ÉS AZOK VISSZHANGJA
áldozatait viselni? Nem lehet e kérdésnél hidegen, közönyösen maradnunk, nem lehet az olasz harcok megszüntetésével, Lombard-Velence szabaddá tételét nem kívánnunk, nem sürgetnünk, nem lehet, ha magunkat körülnézzük, a magyar katonaságnak a honbai behozatalát ismételve nem követelnünk. (És mindezek kapcsában nem kerülheti figyelmünket az aldunai tartományok sem, és a lengyel nemzet függetlensége. Amazok önállóságra felhívandók s annak kivívásában gyámolítandók a világkereskedés érdekében. Ez utóbb említett nemzet, mint korunknak természetesen történetileg szövetségese, vele együtt az európai míveltségnek s szabadságnak kelet dúló hatalma ellen védbástyája - a birodalomnak csak javára lesz függetlenségével.) 5 Miket, midőn röviden megérintünk 6 , tesszük ezt a nép akarata kifolyásául, s éppen nem oly indulattal, mintha azon kormányban, mely a nemzet legjelesbjeinek szemelvénye, határtalan bizodalmunk nem volna, (miként mindezek szívén feküsznek) 7 nem is azért, mintha eddigi lépéseit nem ismernők - de tesszük hazafiúi kötelességünk tiszta érzetibül, s azon tekintetbül 8 , hogy a kormány előtt, mely mást, mint mi a nemzettest kíván, nem akarhat, többi tövényhatóságokéval együtt, e megyének és mint a nemzet kiegészítő részének érzelme és nyilatkozata tudva lehessen. Kelt az 1848-ik évi ápril[is] 27-én Gyulán tart[atott] ideiglenes központi bizottmányi ülésből. Szakái 9 s. k. BML Ideigl. Biz. ir. 710-711/1848. Eredeti fogalmazvány. Részletet közöl: Oláh György 1889. Békésvármegye 1848-1849. I. Gyula. 447-448. A felirat közvetlen előzménye Szeged város 1848. április 12-i keletű átirata, amelyben a megye támogatását kéri a magyar katonák Olaszországból való hazahozatala ügyében tett felterjesztésének. Az ideiglenes bizottmány 1848. április 27-i ülésén tárgyalja az ügyet, amikor a bizottmányi gyűléstől kihallgatást kémek a Gyulai Kör képviselői. Karassiay István, a küldöttség elnöke előadja, hogy a kör tagjait aggasztja a magyar katonák külföldön állomásoztatása és annak veszélye, hogy az olasz szabadságküzdelem ellen indított háborúban felhasználják őket, ugyanakkor a magyarországi ezredek idegen katonái békében élnek. A küldöttség előterjesztése a "szabadság elleni lealázó harc"-nak nevezi az olaszok elleni háborút. (711/1848. jkv. sz.) A megye magáévá teszi a szegedi és a gyulai indítványt, és a határozatban hangsúlyozza, hogy a pragmatica sanctio szerint kötelessége Magyarországnak a királyt háborújában segíteni, ez azonban az akkori körülmények között súlyos következményekkel járna. Az ideiglenes bizottmány április 27-én kelt felterjesztése ezeken túlmenően az aldunai tartományok és Lengyelország függetlensége mellett is kiáll. Az olaszországi események miatti aggodalom nem volt alaptalan, hiszen a márciusi események (vö. Pesti Hírlap, 1848. április 4. 19. sz. 203.) arra késztették a bécsi udvart, hogy az Ausztriától elszakadó tartományok visszaszerzésére magyar katonai erőt vegyen igénybe. A pozsonyi országgyűlés utolsó napjaiban az udvar újoncokat kért a diétától. Kossuth és minisztertársai azonban ekkor még nem látták kivihetőnek a megajánlás megszavazását, későbbre halasztva a döntést. Az így nyert időhaladékot annak a nagyon is átérzett konfliktusnak a feloldására kívánták felhasználni, amit a „pragmatica sanctióra hivatkozó" Habsburg hatalmi igény és a szabadságukért küzdő népek iránti szolidaritás alakított ki bennük. Az 1848 nyarára összehívott népképviseleti országgyűlés egyik fontos tárgya lett az olasz segély ügye. Kossuth a július 20-i ülésen terjesztette elő javaslatát, amely tényleges közreműködést az olasz felkelés leverésében nem eredményezett. A javaslat elvben elismerte a király külső támadás elleni megvédelmezésének kötelezettségét, de egyfelől a belső béke helyreállítását, másfelől azt állította előfeltételül, hogy a magyar katonai erőt nem szabad az olasz szabadságtörekvések elfojtására felhasználni. Az országgyűlés 1848. július 22-i határozata, amit a jelen volt békési képviselők is megszavaztak, ennek felelt meg. (Vö. KLÖM XI 1.1957. 4. jegyzet) 1 Kiemelés az eredetiben. 2 ~ 4 Betoldás az eredetiben. 5 Az egész bekezdést ironnal zárójelbe tették és kihúzták. 6 Betoldás az eredetiben. 7 Betoldás az eredetiben. 8 Betoldás az eredetiben. 9 Szakái Lajos megyei főjegyző.
