A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

DOKUMENTUMOK - 1848. MÁRCIUS 15-E ÉS AZ AZT KÖVETŐ NAPO ESEMÉNYEI

• 50 • Wesselényi Miklós levele Kossuth Lajoshoz, a forradalom eredményeit veszélyeztető problémákról Zsibó, 1848. március 23. Szeretett Barátom! Csak tíz nap előtt írt levelem, s e jelen közt, eseménydús egész életidő fekszik. Hála az Égnek nem tévedtem, mondván minapi levelemben, miszerint március 3-i indítványodnak mérhetlen nagy lehet és leend honunkra, sőt a Monarchiára is üdvös hatása, hogyha fogjuk és fogják azt használni tudni, s hogyha a körülmények kedvezők maradnak. Áldás Reád s mindazokra, kik azt tudtátok használni, s áldott legyen az Úr szent neve, hogy a körülmények kedvezők nemcsak maradtak, sőt még remény feletti jó s kedvező fordulatot vettek. E kedvező fordulatot az események ellenállhatlan gyorsasággal fejlődő folyamának kell tulajdonítanunk, hogy indítványod mennyi szikrája, derítő, melegítő, s tenyésztő fénnyé s lánggá vált ország, s országok szerte. Oly szívemelő s kebeldagasztó mindaz mi azóta történt, miszerint természetesnek látnám, hogy bárki is azokat hallván, s olvasván szemeit dörgölve igyekezzék meggyőződni arról, hogy nem alszik, s nem álmodik. A lelkesültség örömviharában bajos higgadtan fontolni, s jónál és felségesnél egyebet látni, rajtam azonban az öröm élvezete közt nehéz gondok ülnek. Az abszolutizmus átkos rendszerének a zsoldos katonaságon kívül, három gonosz tényezője van: hierarchia, oligarchia, s bürokrácia. Ezek nálunk is nagyon, s szintoly fájdalmasan, mint veszélyesen lőnek a legközelebbi események által sértve. Nem fognak é ezek bármi erőfeszítéssel reakción dolgozni, s reakciót eszközölni. Reform mindig az értelem, s azért időszerint kivált nálunk egy kisebb szám, vagy kevesek műve. De a mű bármi fényben és gazdag remények közt jelenjék meg, szappanbuborékkint pattanhat szét, ha nincs jóra kész, s legalább valamennyire mívelt és értelmes nép. Ez hiányzik nálunk, pedig csak ehhez támaszkodva verheti vissza, nyomhatja el a reform, a reakció titkos s nyílt megtámadásait. A mi népünk, mely Pesten és másutt mint ilyen jelent meg, s demonstrációkat tett, szinte csak annyira létezik, s szinte csak úgy igazi nép, mint voltak faluk s városok, melyeket a Katharina utazásában hízelgői festve helyzetiek útja közelébe. Csak mesterkélt népség a miénk, egy két maroknyi lelkesült ifjak s írókból improvizálva. A valódi tömeg legfölebb a látványban gyönyörködni, vagy bámészkodni újul egybe lélek s részvét nélkül. Egy része pedig e városi tömegnek, s még inkább a faluk népessége, mellyel sokkal kevésbé érzi a szellemi nyomást, mely ellen a reform tüsténti sükerreP működhetett, s működött, mint a szegénység rögtön nem orvosolható nyomását. Ez ezen nyomás alóli egyszeri felszabadulását reméli úgy lehet már is, s követelendi talán nem sokára. Megtanulandja könnyen ez a szerencsétlen „Nemzeti" dalból: „az

2 esküszünk, hogy rabok többé nem lészünk"-et. Csak hogy könnyen megeshetik, miszerint azt értendi rajta, hogy sem megyei, sem földesúri elöljáróinak, az „eskü" kimondása után többé ne engedelmeskedjék. Igaz példás mérséklet jellemzé eddig mindenfelé a jelen mozgalmakat, s hála Istennek nálunk is. Azonban bár az általam szeretett s becsült ifjúság inkább lelkes és buzgó eszköz volt volna, és lenne higgadtabb s érettebbek vezérlete alatt, mert már is mondattak, s írattak olyanok, melyeket rosszakarat ellenünk s ügyünk ellen fog felhasználhatni. Igen jó, hogy Klauzál Pesten van. Bár Deák is lenne ott. A másik, mi nekem sok aggodalmat okoz az, hogy Pozsonyban a horvátok sem magok nem nyilatkoztak, sem általatok felszólítva nem lőnek. Ok ellenszenveikkel, igényeikkel, s szintoly tekintélyes, mint fenyegető európaszertei szláv kombinációikkal nem ignorálhatok, és az sem képzelhető, hogy nyugton engedjék magokat a magyar szellem által absorbeáltatni, s elmulasszák rokonaikkal fogva kezet, nemzetiséggel vívni ki magoknak azt, t.i. alkotmányosságot és önállást, mit velünk együtt csak