A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

DOKUMENTUMOK - 1848. MÁRCIUS 15-E ÉS AZ AZT KÖVETŐ NAPO ESEMÉNYEI

dőt. Felszólamlásommal, hogy Császári Királyi Főhercegséged által küldve a pillanatban érkezek Pozsonyból, az országgyűlési működés felől megnyugtató híreket hozván, a tömeget sikerült megállítani nemcsak, de éljenzésekkel fogadtattam, a városházhoz elkísértettem, s minekutána nagy bajjal a városház első emeletébe értem, annak első emeletében egy ablakra állottam, s a tömeghez szólván rövid előadtam: hogy a mét[ósá]gos Főrendek részéről az országgyűlés teendői iránti felírási javallat minden változtatás nélkül elfogadtatott, - előadtam röviden és általánosságban annak foglalatját, valamint azt is, hogy Császári Királyi Fenségednek magas vezérlete alatt egy fényes országos Választmány már felvitte Ő Császári s Apostoli Királyi Felsége legmagasabb színe eleibe a kérdéses feliratot. Mindezeknél fogva a majdnem egészen tisztes öltözetbe lévő egyénekből álló tömeget rendre, békességre felszólítottam, s arra felhíttam, hogy várjon türelemmel az országgyűlés működésétől, s urunk királyunknak mindég egyedül népei boldogítására irányzott legkegyelmesebb intézkedéseitől. Meg kell vallanom, hogy egyes felkiáltásokat kivéve egészen kihallgattattam, de minekutána a tömeget eloszlatni nem sikerült, sőt az Budának indulni továbbra is kívánt, azt felszólítottam, hogy csak kevés egyéneket küldjön fel, kik kívánságaikat a főmét[ósá]gú Helytartótanácsnak előadandják. Erre az válaszoltatott, hogy e végre már egy Választmány ki van nevezve, s mivel láttam, hogy a budai meneteltől a tömeget, amely nyilatkozatom által nagy részben mégis megelégedettebbnek mutatkozott, elvonni nem lehet, avégre, hogy jelenlétem által kicsapongásoknak és erőszaknak eleje vétessék, magam a városházából a piacra lemenvén a tömeg eleibe állottam és azt magam Budára kísértem, s valóban különös kicsapongás nem is történt, és meglehető renddel és szünet nélküli felkiáltásokkal „éljen a király", „éljen a nádor", „éljen a szabadság", „éljen az egyenlőség", „éljen a magyar katonaság", „éljen Sztancsics" s.a.t. felérkeztünk a Főmélt[ósá]gú Helytartótanácshoz, hol felszólításomra az utcán, s az udvarba a tömeg megállapodott, én pedig az együttlevő Helytartótanácshoz felmentem működésemről jelentést tevő

3

, s ott találtam már a tömeg küldöttjeit. Mi volt az eredmény, azt Császári Királyi Főhercegségednek a Helytartótanács egyúttal feljelentette, s tegnap miután a szabadon bocsátott Sztancsics nagy lárma s éljenzés között a Helytartótanácsi épület udvarába hozatott, onnan pedig fáklyákkal Pestre a Magyar Színházba kisértetett, s onnan a Városházához ment, az éjjel nyugodt volt, s a közbátorság fenntartására a városi őrsereg tette, valamint teszi jelenleg is Pesten a szolgálatot. Mai nap egy nevezetes számú tömeg a budai városház előtt megjelent, s a fentemiitett petíciónak a budai Várostanács és polgárság általi aláírást követelte, a fennforgó körülményekben ezek a szükségnek engedve azon petíciót alá is írták, s minekutána ez megtörtént, a tömeg más kicsapongások nélkül Pestre visszatért. A budai hadifőparancsnok úr, az ide mellékelt nyomtatványokba nevezett választmány nyomatékos kívánságára és a Helytartótanácsnak általam nyilvánított kérésére, a Városi Tanácsnak 500 darab fegyvert a Pesti Neugebáude-ból

4 által rendelt avégre, hogy a szaporítandó városi őrsereg ezeket a személy és vagyonbátorság fenntartására használja, annyival inkább, minthogy a Választmánynak jelentése szerint a külvárosokban Pesten veszélyt fenyegető pórnépi csoportozások már mutatkozni kezdődtek, s a Választmány határozottan azt állítja, hogy a katonaságnak legkisebb fellépése, a legkeservesebb összeütközést és zavart idézendi elé. Arra, hogy a kérdéses fegyverek veszedelmes kezekbe ne kerüljenek, a kérdéses Választmány a szavatosságot magára vállalta, s kénytelen voltam közbenjárni, hogy a hadifőparancsnok úr egy, azon hírre, hogy a pestiek a budai fegyvertárt akarják ostromolni, a Szentgyörgy piacára kiállított katonai osztályt laktanyáira visszautasítsa. A katonaság azonban laktanyáin, s a fegyvertári házba minden szükség esetére készen vagyon, s habár a tömegbe azon hiedelem van, hogy a katonaság fegyvereit ellene használni nem fogja, mégis a hadifőkormányzó úr, velem együtt meg van győződve, miszerint a katonaságban bízni lehet, vajon összeütközés esetében ennek száma elegendő volna-e, állítani nem merem, mind amellett, hogy a polgárságba eddig jó szellem, de őszintén megvallva félelem is mutatkozik. Kétségen kívül fekszik, hogy