Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
ÚJ IDŐK – ÚJ INTÉZMÉNYEK (Érszegi Géza)
29. [1213 körül] szeptember 22. Akik neki azokat a szabadosokat adták el, akiket nem adhattak el... András, Isten kegyelméből Magyarország királya mindenkinek, aki ezt az írást látja, üdvöt üdvösségünk szerzőjében! Kívánjuk, jusson mindenki tudomására, hogy a következő per támadt hat szabados 1 miatt: egyik részről a Monoszló 2 faluból való Erneus és Tóbiás klerikus 3 , meg vérrokonai, a másik részről pedig Csajág 4 faluból való Péter és Miklós között. Azt állították ugyanis Erneus meg a vérrokonai, hogy azokért a monoszlói szabadosokért, hat főnyi emberért, pénzt adtak az említett Péternek és Miklósnak a veszprémi káptalan előtt; ennek bizonyítására a veszprémi káptalant hozták elő. A másik fél pedig azt állította, hogy azok a szabadosok három márkát 5 adtak a szabadulásukért és mivel előre meghatározott időpontban Erneus és vérrokonai nem tudtak többet adni, ezért eladták őket Ochuz bánnak 6 . Ochuz bán pedig erről tudniillik, hogy megvásárolta őket, elküldte a saját levelét Róbert püspöknek 7 , aki a pereskedők között bíró volt. Erről nekünk és a kalocsai érseknek, valamint másoknak, akik körülöttünk voltak, az volt a jogi véleményük, hogy felhatalmazásunk alapján Róbert püspök, miután megbizonyosodott, hogy az említett káptalan előtt a pénz kifizetése megtörtént, vegye vissza azokat a szabadosokat Ochuz bántól magától, és adja vissza őket Erneusnak és vérrokonainak, nehogy miattuk pereljék vagy zaklassák őket; ez meg is történt. Ochuz bán pedig forduljon elégtételért Péterhez és Miklóshoz, akik neki azokat a szabadosokat adták el, akiket nem adhattak el. Kelt Fokon 8 a Szent Péter egyházban Szent Móric ünnepén 9 . //. András király és társai jogi véleményt mondanak a következő perben: a monoszlóiak megvettek hat szabadost, de azok tulajdonosai a többet adó Ochuz bánnak adták el őket. A király és társai ítélete szerint a szabadosok az első vevőknek járnak, Ochuz bán pedig kérje a vételárat azoktól, akiknek fizetett. A per bírája Róbert fehérvári prépost, kancellár, veszprémi püspök, majd esztergomi érsek volt. Rendszeresen részt vett a király által rábízott peres ügyek eldöntésében; erről kiadott oklevelei alapján feltehető, hogy udvarában rendszeresen megtalálhatók voltak a korszerű ismeretekkel rendelkező, jogtudó egyházi értelmiségiek. Talán nekik is köszönhető, hogy a veszprémi káptalan mellett működő főiskolán különösen a jogi oktatás akkora jelentőségű volt (vö. 1276. november 18.). — Az oklevelet hártyára írták és ellátták függőpecséttel, amely elveszett. A Csekő család őrzi. Forrás: Érszegi Géza: A lappangó levéltári anyag felkutatásának problémájáról. Levéltári Szemle 21 (1971) pp. 8-10. Érszegi Géza átírása és fordítása.
