Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

ÚJ IDŐK – ÚJ INTÉZMÉNYEK (Érszegi Géza)

Az egy és oszthatatlan Szentháromság nevében! Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország és Ráma királya. Mindörökké! Méltó, hogy a királyi felség szolgálatában híven fáradozók királyi jutalmazásnak örvendjenek: nem jelent letérést a méltányosság útjáról, ha az odaadó munkával szerzett érdemet gazdag és bőséges mértékben jutalmazzák. Ezért tehát leányunk dajkájának fáradozásait jóindulatúan szemlélvén, annak két testvérét, tudniillik Domokost és Helust a győri vár szolgálatából kivettük, és ugyanazon vár jobbágyaivá

6 tettük. Écsen bírt földjüket is a jelen oklevéllel számukra megerősítettük. Ennek az asszonynak a fiait pedig, úgymint Vásárdot és Vendéget csorbítatlan szabadságban akarjuk megtartani. Az Úr megtestesülésének ezeregyszáz-nyolcvanötödik évében. A tiszteletre méltó Jób

7 szerencsésen kormányozván az esztergomi egyházat, Tamás a nádorispán

8

, Moch az udvarispán

9

. A királyi rendelkezés e szövegét Adorján, a budai egyház prépostja és a királyi udvar kancellárja

10 készítette. Mi tehát, akinek a kormányzás vállalásával kötelességünk mindenkit a saját jogaiban és szabadságaiban megőrizni és a jogos kívánságok felé nyitott fülekkel fordulni, hajlottunk királyi kegyünkkel Miklós pap, Mocskos fiai: Péter és Egyed, Goga fiai: Bude és János kérésére, és a mondott privilégiumot, amelyen sem vakarás, sem kihúzás, semelyik részén sérülés nincs, szó szerint ebbe a privilégiumunkba belefoglaltattuk, jóváhagytuk és az örökösről örökösre szálló szabadságaikat megújítottuk és ezen oklevelünk tanúságával megerősítettük. A dolog örök emlékezetére kiadtuk ezen kettőspecsétünk erejével megerősített oklevelünket. Kelt a bölcs férfiú, János mester fehérvári prépost udvarunk alkancellárja

11 kedves hívünk kezei által az Úr ezerháromszáz-tizennyolcadik, uralkodásunknak pedig szintén a tizennyolcadik esztendejében augusztus elseje előtti kilencedik napon. Béla király leánya dajkájának testvéreit a győri várnépek közül kiemeli és jobbágyokká teszi. A várnépek előkelőjévé tett testvérek leszármazottai mintegy négy emberöltő múltán a nemzedékről nemzedékre szálló szabadságukban megmaradtak, s egyenesen vezethetett az útjuk a jogilag 1351-ben egységesített nemesek közé. — III. Béla király eredeti oklevele elveszett, szövege azonban I. Károly király 1318. július 24-i hiteles átírásában megmaradt. Ezt az oklevelet hártyára írták, ami azóta vízfoltos lett és itt-ott megsérült, hátlapjára vörös-fehér-zöld zsinórral függesztett pecsétje elveszett. A Bencés Főapátsági Levéltárban, Pannonhalmán őrzik. Forrás: 1185: III. Béla emlékezete. Szerk. Kristó Gyula és Makk Ferenc. Bp. 1981. 89. 1318. július 24: Anjoukori okmánytár I-VII. Magyar Történelmi Emlékek. Első osztály. Okmánytár. Szerk. Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula. Bp., 1878-1920. I. pp. 477-478. Érszegi Géza fordítása.