Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
ALAPÍTÁSOK KORA (Érszegi Géza)
54 [1142-1146] 15 idézetünket, kalandos sors jutott: volt zálogban, ma pedig külföldön található. Az admonti bencés apátság könyvtárában Ausztriában őrzik. Forrás: Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar „magánjogi" írásbeliség első korszaka (XÍ-XII. század). Századok 96 (1963) p. 8. Érszegi Géza fordítása. 1 Libertinus, szabados: földhöz, a föld tulajdonosához kötött szolga, akinek lehetősége volt vagyonszerzésre és így a szabadságát is megválthatta. 2 Bodrog, Monostorszeg, Backi Monostor (Jugoszlávia). 3 Praepositus a közösség vezetője. 15. [1142-1146] Visszaállítottam Szent István király rendelkezéseit, melyeket Kálmán király és fia, István király visszavontak... AZ EGY ÉS OSZTHATATLAN SZENTHÁROMSÁG NEVÉBEN! Én Géza, Magyarország 1 királya tudatom mindenkivel mind a jövőben, mind a jelenben, hogy visszaállítottam Szent István király rendelkezéseit, melyeket Kálmán király 2 és fia, István király 3 visszavontak. Úgy vélem ugyanis, hogy helyesebb az ő 4 tetteihez igazodni, mint Isten egyházától bármit is elvenni. Ő Szent Mártonnak 5 adta a harmadrészét azoknak a vizáknak, melyet Győrben fognak, ezek 6 szinte istentelen módon azt visszavonták. Én azonban nem akarom azt a harmadrészt továbbra is visszatartani, hanem úgy határozok, hogy ettől kezdve teljesen odaadják. Ennek a második intézkedésnek a tanúja Makárius érsek 7 , Zakeus püspök 8 , Belus herceg 9 , Kölcsey ispán, Gereon ispán 10 , Pál <ispán> n , Arnold ispán 12 , Kádár ispán 13 és más ispánok. II. Géza király visszaadja a Győrött fogott vizák harmadát Pannonhalmának. Szent István adományát ugyanis Kálmán király és fia II. István visszavonta. Kálmán király törvényeiből tudjuk, hogy felülvizsgálta Szent István intézkedéseit. A ránk maradt rendelkezései szerint a feleslegesnek ítélt halászóhelyeket valóban visszavette az egyházaktól, azonban a Szent István adományából származókat nem. — Az oklevélnek nincs keltezése, a benne szereplő tisztségviselők adatai alapján lehet 1142 és 1146 közé tenni a keltét. — Az oklevelet hártyára írták, hátlapján megpecsételték. A Bencés Főapátsági Levéltárban, Pannonhalmán őrzik. Forrás: A Pannonhalmi Szent Benedek Rend története. I-XII/b. Szerk. Erdélyi László és Sörös Pongrácz. Bp., 1903-1912. I. p. 597. Érszegi Géza fordítása.
