Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„A KIRÁLYI FELSÉG MAGYAR ÜGYEKBEN CSUPÁN A MAGYAR TANÁCCSAL ÉLJEN” (Turbuly Éva)

„A KIRÁLYI FELSÉG MAGYAR ÜGYEKBEN CSUPÁN A MAGYAR TANÁCCSAL ÉLJEN" Szulejmán halálával a török birodalom hanyatlásnak indult. A század végén Szinán nagyvezér a hadsereg, elsősorban a janicsárok foglalkoztatását, a belső ellentétek levezetését újabb háborúval kívánta megoldani. A kezdeti sikerek, több Buda környéki vár elfoglalása újra felkeltette a török kiűzésének reményét. Az 1596-os mezőkeresztesi vereség után azonban elveszett a korábbi lendület, a kis részeredmények nem álltak arányban a hozott áldozatokkal. Török kézre jutott Eger és Kanizsa is. Rudolf császár (15761608) elsődleges célja az abszulutisztikus uralom megteremtése, a rendek megtörése és a katolicizmus megerősítése volt. Az elhúzódó háború keservei, Erdély kifosztása (Basta), az erőszakos katolizáció és a hűtlenségi perek vezettek a Bocskai-felkeléshez. A körülmények mindkét felet megegyezésre szorították. A béke néhány megyével megnövelte Erdély területét, engedményeket tett a szabad vallásgyakorlat terén (nemesek, végvárak, városok). Kimondta a fejedelemség függetlenségét, amely a törvények szintjén is deklarálta, hogy mind a Habsburgok, mind a rendek feladták az ország egyesítésének vágyát és reményét, a fennálló helyzet változására nem láttak reményt. Fél évszázad után újra nádorválasztásra kerülhetett sor, széles jogkörében a rendek politikai jogaik fenntartásának biztosítékát látták. A török háborút ezzel csaknem egy időben zárta le a zsitvatoroki béke, amely a status quo-t tartotta fent. 1608-ban Rudolf császárt lemondásra kényszerítették, öccsét, Mátyás főherceget választották királlyá, aki koronázás előtti és utáni törvénycikkekben megerősítette az országgyűlés jogait és a bécsi békében foglaltakat.