Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
A HÁROM RÉSZRE SZAKADT ORSZÁG (Turbuly Éva)
Adó Vallják hitek szerént az polgárok ez városnak lakosi, hogy annakelőtte rendeltetett szokások és törvények szerént közönségesen az földesuraknak adtának minden esztendőben Szent Márton 2 adaját húsz magyar forintot. Jövedelem Mivelhogy makkos erdejek nincsen, hanem az kinek disznaja vagyon, az keresztúri és rakomazi makkos erdőre kell hajtaniok. Azkinek disznaja ott jár, azokat megtizedlik az tokaji vár számára, de ha itt való szabad mezőn jár valakinek diszna [sic!], semmit nem fizet belőle. Szőlőhegyek vagyon jó, mely fő borokat terem, azokbul adnak ötödbort Tokay várához, úgymint kilencedet és tizedet, melynek egy esztendei haszna az üdőnek állapatja szerént lehet másfélszáz hordó bor, százharminc, néha száznegyven, néha hetven, néha több, néha kevesebb, kikből az város prédikátorának minden esztendőnként adnak négy hordó bort és nem többet. Szüretkor azminemű kádban hazahordják az törkölyt 3 , az kádnak az oldalát megfúrják, azki must rajta lészen, lecsapolják, mely Tokay várához szolgáltatik. Azmely vidéki embernek ez városnak hegyén szőleje vagyon, tartoznak adni szüretkor, minden ember két tyúkot, négy kenyeret, tizenkét pénzt, tizenkét tikmonyát 4 , egy köböl 5 árpát, vagy zabot. Vadnak [vannak] az császár őfelsége számára (az földesúr) való tizenegy szőlők ez város helyén, Koczagh, Nylas, Józan, Lisztes, Barath, Szeremy, Palotha, Polyankas, Fekete, Kulczar és Nyulas. Ezeknek hármát, úgymint az Palotha, Józan és Nyulas szőlőt fizetés nékül mívelik, az nyolcát penig pénzért. Mindezekből az szőlőkből, a'mint termése vagyon, lészen negyven hordó bor, néha harminckettő, néha tizenhat, néha nyolc, néha több s néha kevesebb, az üdőnek állapotja szerént. Szüretkor valamely vidéki ember az Tiszán által akar bort vinni, akárhol termett legyen, az dézsmástól pecsétet vészen és minden hordó bortul hat-hat pézt fizet, általagtól 6 három pénzt, egy hordó lőrétől 7 is három pénzt. Ez pecsétpénz penig, avagy cédulapénz az császár számára való és efféle pénzt csak szüretkor adnak, az dézsma felkelvén végeszakad. Azki vért tészen az másikon, az vérbírság egy forint. Azmely ember az város bírája székiről az udvarbíró székire veszi a' törvént, 8 negyven pénzt ád az udvarbírónak. Az halászok, kik hetedszaka a Tiszán halásznak, minden pénteken és szombaton tartoznak halakot adni az vár szükségére az udvarbíró kezében. Ez Tisza vizén vagyon igen fő réhhely 9 . Mikor Czithnek 10 felől szekereken vasat visznek által az Tiszán, minden szekértől adnak két-két sínvasat és minden ökörtől az réhben egy-egy pénzt fizetnek, lótól két-két pénzt. Mikor penig ugyanazon szekerek visszatérnek és sót hoznak, minden szekértől két-
