Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
ALAPÍTÁSOK KORA (Érszegi Géza)
szentségesebb királyának, Istvánnak 5 , és a másik a nagyságos férfiúnak, a néhai Tamásnak, Lajos úr, Isten kegyelméből a mondott ország királya 7 , atyánk és apósunk országbírájának 8 a függőpecsétjével volt megerősítve, — melyek többek között a Berény 9 birtokon lévő birtokrész, valamint két, Albafölde 10 és Boronka" nevű puszta ügyében készültek és keltek az almádi 12 monostor számára, amely birtokokat a mondott almádi szerzetes férfiak és testvérek, István apát és Miklós perjel László bán fiainak adták és juttatták csere vagyis birtokcsere jogcímén, ugyanezen perjelnél és apátnál vannak, s ezeknek a mi középpecsétünk alatt kiadandó másolataira az említett birtokrész és puszták védelmezése érdekében ők igencsak rászorulnak, s ugyanezen Miklós testvér perjelt a mi színünk előtt szemtől szembe találván jelenlétünk elé idézték, ahol ez a Miklós testvér a saját és az ő urának, a mondott István apátnak a személyében a somogyi konvent 13 ügyvédvalló oklevelével 14 jelenlétünk előtt felkerekedvén előadta, hogy a nevezett kiváltságlevelek nála vannak, s nem akarván, hogy törvényes eljárás útján elmarasztaltassék, a mondott két kiváltságlevelet színünk elé tárta, amely egyiknek bizony, tudniillik a legszentségesebb István királyénak a tartalma ez: Az egy és oszthatatlan Szentháromság nevében! Ámen! Az Úr megtestesülésének ezeregyszáz-tizenhetedik esztendejében, midőn a legdicsőségesebb és leggyőzedelmesebb István király 15 uralkodott, a veszprémi szék főpapja pedig a tisztelendő Máté 16 volt, az előbb mondott nagyságos királynak és az ország összes előkelőinek a hatalmából és engedélyéből én Atyusz testvéremmel, Miskával egyetemben atyánknak, Bándnak, a nagy tisztességű férfiúnak törekvése és előzetes rendelkezése, valamint igen készséges akarata szerint, az ő lelkének orvoslására és a mi bűneinknek a lerovására, nemkülönben az összes hívők lelkének megújítására a boldogságos mindenkor szűz istenszülő Mária és az összes szentek tiszteletére monostort építettem a fentebb mondott püspökségnek az egyházmegyéjében azon a helyen, melyet Almádnak neveznek. Miután ez a fentebb mondott időben megkezdődött, befejezést és felszentelést nyert az Úr ezeregyszáz-huszonegyedik esztendejében, a tizennegyedik adókörben 17 , mikor a holdkulcs 18 száma nulla, a napkulcsé 19 öt volt, az első holdkörben 20 , a felszentelést pedig a tisztelendő Nána veszprémi püspök 21 püspökségének harmadik esztendejében végezte el, a fentebb mondott István király áldott uralma idején, uralkodásának ötödik évében. Ezt a monostort, amint tudtam, s amiképpen atyánk nekem és testvéremnek meghagyta, ahogyan a következőkben felsorolásra kerül, Isten segedelmével ily módon láttam el törzs vagyonnal. Halálos ágyán atyánk a szántóvetők és a szőlőművesek közül száz szolgacsaládot adott ennek az egyháznak, valamint ugyanennyi igavonót, huszonnégy ökörekét 22 is, húsz szőlőt, mindezen dolgoknak a fele része haldokló atyánk átruházása folytán rám maradt, hogy mindaddig, míg az egyház építése befejeződik és felszentelést nyer, ezt a felerészt ugyanezen egyház javára én tartsam meg, felét hasonlóképpen fogyatkozás nélkül atyánk parancsára testvérem
