Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

GAZDAG FÖLD – SZEGÉNY ORSZÁG (Blazovich László)

délyt adunk. A mi és az ő officiálisaik joghatóságából annyit, amennyi tudniillik régtől fogva megvan, sértetlenül meghagyván. Továbbá ha előbb mondott polgáraink közül valakit velünk szemben fejés jószágvesztés ítéletében marasztalnak el, akkor — úgy határozunk — azt az ilyen esetben vissza kell tartani számunkra, nehogy az officiálisaink, nehogy az említett bíró és esküdtek az efféle elveszett javakban valamiféle lehetőséget bírjanak, és az ilyen bűnös csak egy arany forintot fizetvén előbb említett városunk officiálisainak a kieszközlendő kegyért hozzánk jöhet vagy lehetősége van jönni. A bíró pedig az efféle bűnös összes javait részünkre lefoglalni és megőrizni tartozik addig, amíg ugyanaz a bűnös tőlünk kegyelmet nem kap. Továbbá bármely mesterséget űző iparos szabadon jöhet mondott mezővárosunkba, és ott a mesterségét a mezőváros szokása szerint az előbb mondott officiálisaink minden akadályozása nélkül gyakorolhatja addig, amíg neki tetszik. Egyébként miként értesültünk, eme időkben a Gyula városunkban jelenleg szolgálatot teljesítő, sokat emlegetett officiálisaink bizonyos, korábban kezdődött gonoszság folytán nagy és kis állataink pásztorait, alkalmat találván, sokféleképpen zaklatták, akadályozták, fogságba vetették és jószágaikat pusztították, amely dolgot igazán semmilyen módon nem akarunk eltűrni; jelen levelünkkel az efféle zaklatásokat, fogságba vetéseket és akadályoztatásokat az officiálisoknak hosszú időre megtiltjuk. Ha ugyanis az említett pásztorok bárkivel szemben bármely ügyben vétkesek voltak, az előbb mondott bíró az esküdtekkel azok felett ítélkezni köteles az ugyanott más bírók által megőrzött szokások szerint. Ezen túl bizonyos zsivány officiálisok hozzászoktak, hogy az éj leple alatt csendben az említett városba lopakodjanak, és ott sok, mérhetetlenül nagy kárt és botrányt okozzanak; az ilyenek közül azokat, akiket rajtakaptak, a bíró és az esküdtek fogva tarthatják addig, amíg azon vár officiálisaihoz, akikre ez tartozik, kieszközlendő ítéletért és igazságért kerülnek. Ha ők az ilyenek felett ítéletet hozni vagy igazságot tenni akarnak, jól bizony — egyébként ugyanaz a bíró és az esküdtek — mások szokása szerint elítélhetik, és őket bűneik mértéke szerint, amint a jog rendje diktálja, megbüntethetik, és velük szemben a fővesztés ítéletét is kiszabhatják. Óhajtjuk továbbá, hogy a várban lévő mindenkori említett officiálisaink a kézműveseket, bármilyen ipart űzzenek, saját maguk számára végzett munkára méltó fizetség nélkül kényszeríteni semmilyen módon ne merészeljék, hanem ha valami munkára szükségük van, a végzett munka és anyag értéke szerint a mestereknek, bárkinek közülük, fizetséggel tartoznak. Elhatároztuk azonkívül, hogy a polgárok és lakosok az említett erdőket, ahogy régi időktől szokás, őrizzék, és felvigyázásukra saját embereiket állítsák, továbbá az erdők hasznát és gyümölcsét régi szokás szerint élvezhetik, officiálisaink pedig a polgárokat és lakosokat az [általunk adott] szabadság ezen formájával szemben ne akadályozzák, vagy erőszakosan ne tegyenek olyat, amelyet megtiltottunk számukra, más módon ne merészeljenek cselekedni.