Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

curiába szokták felvinni, hogy ti. ellenfelüket hosszadalmas perekkel, fáradalmakkal, költségekkel, jogtalanságokkal és károkkal megnyomorítsák és megterheljék, ezért az országlakosok és főképpen az elnyomottak és szegények nyugalma és mentesítése végett a főpap és báró urak és a többi országlakos közös tanácsával, akaratával és egyetértésével elhatároztuk és elrendeltük, hogyha ezentúl valaki valamely pert bármelyik bíró székétől a királyi curiába fellebbez, és ott az előbbi ítéletet jóváhagyják, legott kétszeres bírságban kell elmarasztalni, amelyben fellebbezés miatt tekintendő elmarasztaltnak, és ezt az ő rendes bírájának azonnal elengedhetetlenül be kell hajtania.

58 LIV. Továbbá mivel a pervesztes felek bíráikat gyakran rágalmazni, gyalázni és igaztalanul támadni szokták, mintha nekik nem szolgáltattak volna igazságot, aminek következtében az ő méltatlan és kárhozatos hangoskodásuk miatt többnyire igen sok botrány és egyéb más baj keletkezik, ezért az ilyenek nyelvének megfékezése végett mindannyiunk közös véleményére elrendeltük, hogy egyáltalán senki se merje az ítélőmestereket gyalázni és őket igaztalanul megtámadni, hanem ha valaki úgy véli, hogy részére igazságtalan ítéletet hoztak, azok személyétől és bíróságától becsülettel, tisztelettel és illedelmesen a királyi felséghez vagy a nádorhoz vagy az országbíróhoz avagy a nádor és országbíró helyetteseihez kell fellebbeznie. Hogyha valaki nem átallaná az előbb mondottakat elkövetni, és nyelvét nem fékezné meg, és a vádat, mellyel az ítélőmestereket vagy azok valamelyikét illeti, bizonyítani nem tudná, a jelen decretum erejénél fogva legott ugyanolyan büntetésben marasztalják el, mint amelyre az ítélőmestereket kellene ítélni, ha azt, amikkel őket vagy valamelyiküket vádolják, be lehetne bizonyítani.

59 LV. Továbbá elrendeltük, hogy amint már a néhai fenséges Lajos király úr is elrendelte volt, hogyha a nemesek közül valakit törvény útján a nádor és országbíró vagy bármely más bíró előtt hatalmaskodás vagy párbajvesztés tényében vagy patvarkodás vagy hamis levelek használata és felmutatása vagy fejvesztés büntetésében vagy bármilyen más dologban elítélnek, a per bírája köteles legyen az ilyen elítéltet letartóztatni s kibékülés és kiegyezés végett három napig fogva tartani. És ha nem tudnának megegyezni, az ország szokása szerint adja át ellenfelének kezébe a törvény útján kiszabott köteles büntetés végrehajtása végett. Ha ez az elítélten a törvény útján rámért halálos vagy más büntetést végrehajtja, a bíróval és az ellenféllel szemben mindennemű pénz vagy teher fizetése nélkül felmentettnek tekintendő. És hogy az ilyen elmarasztaltnak és elítéltnek fiai, fivérei, atyafiai, nővérei, felesége és vérrokonai az ő vétkéért ne sújtassanak, úgyhogy a bíró se annak saját birtokát és birtokrészeit, se más jószágait el ne vegye, kivéve csupán az elfogása alkalmával nála talált dolgokat, hanem ezek mind fiaira és örököseire vagy nemzetségére szálljanak, és ők mindezekben a jószágokban, birtokokban, házakban és birtokjogokban menten szabadon és nyugodtan benn maradjanak. Hozzátéve azt, hogyha az előbb írt módon elmarasztalt és elítélt az ő ellenfelével valamiképpen ki tud egyezni, ezt mindenkor megtehesse, és az ilyen egyezségért a bíró az elmarasztalttól vagy elítélttől egyáltalán semmilyen bírságot vagy más fize-