Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

elrendelni. Világosan kijelentvén azonban azt, hogy a tizedügyeket az ország más bírái sohase bírálhassák el, hanem csak a királyi felség személyesen.

50 XLVI. Továbbá hogy a királyi felség egyszerű, bármilyen súlyos és rendkívüli panaszra ne foglaltassa le az országlakosok jószágait, hanem a panaszt véve írjon az illető vármegye ispánjának és választott nemeseinek, és hagyja meg nekik, hogy vizsgálják meg, és a királyi felségnek híven írják meg a panaszt, aki azután azok vallomásából nézze meg, tudja meg és határozza el, hogy mit kell abban tenni, s hogy jószág-lefoglalást vagy más büntetést elrendelnek-e. Továbbá hogy a királyi felség a bárók és főpapok tanácsa nélkül hűtlenség bűnében az országlakosok közül senkit se ítélhessen el.

51 XLVII. Elhatároztuk, hogy senki se merje a királyhoz hűtleneket váraiba, erődjeibe, városaiba vagy más helyeire befogadni és ott tartani és védelmébe venni. Ha azonban az ilyen hűtlenek valamelyike bizalomból vagy barátságból urainak vagy barátainak valamelyikéhez menekülne, őt befogadhatja és tizenkét napig, de nem tovább, büntetlenül magánál tarthatja. És ha az ilyen kegyelem elnyerése végett, vagy hogy hűségét tanúsítsa, vagy ártatlanságát bizonyítsa, a királyi felséghez akarna menni, őt, ha akarja, szabadon magával viheti, vagy a királyi felség menedéklevelének védelme alatt — mely a jelen decretum erejénél fogva minden ilyen részére ezennel megadottnak és engedélyezettnek tekintendő — levelével és embereivel oda küldheti, érette kegyelemért könyöröghet, fáradozhat és közbenjárhat. Ha azonban a kegyelem őfelségétől nem volna kieszközölhető és elnyerhető, semmiképpen ne merje őt többé váraiba, erődjeibe, városaiba, mezővárosaiba vagy más helyeire és jogaiba befogadni és bebocsátani. Ha némelyek esetleg másként mernének cselekedni, az ilyen vár, erőd, város, mezőváros, birtok vagy hely, ahová ti. az ilyent befogadják, legott a királyi kincstárra szálljon, és azonnal rászállottnak tekintessék, és róla a királyi felség a jelen decretum erejénél fogva tetszés szerint szabadon rendelkezhessék.

52 XLVIII. Továbbá ha valakinek jószágain tolvajok, rablók, gyilkosok, gyújtogatok, pénz- vagy oklevélhamisítók vagy idegen kézírást hamisítók tartózkodnának, és az ilyen jószágok urai az ispán által felszólítva őket jószágaikból nem űznék ki, az ispán tartozzék a gonosztevők elfogására kiküldeni. És ha a parasztok vagy a birtokok lakosai, amelyekben az ilyenek tartózkodnak, az ispán emberei ellen felkelnének, és nekik ellenállnának, hogy ne tudják azokat elfogni, az ispán ne foglalja el azonnal a birtokot, hanem másodízben nagyobb csapatot és erőt tartozzék kiküldeni, és mind az említett gonosztevőket, mind azokat a lázadó parasztokat elfogatni. Ha azon hely urának tisztjei a parasztokkal vagy más bűntársaikkal együtt külön is felkelnének, és nem engednék őket elfogni, de megígérnék, hogy őket az ő törvényszékén az ispán előtt törvénybe állítják, az ispán embereinek engedelmeskedniök kell, és ezzel meg kell elégedniök, és ebben az esetben az ispán ne foglalja el a birtokot. De ha sem elfogni nem engednék, sem, mint előbb mondtuk, előállításukat nem ígérnék meg, köteles legyen a birtokot a királyi felség megkegyelmezéséig lefoglalni. Ha pedig ebben az esetben az ilyen hely ura személyesen kelne fel az