Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

vármegyében, és hogy a vámot hidakon vagy töltéseken vagy szárazföldön vagy másképpen szedik-e, s továbbá hogy a hidak és töltések hány rőf hosszúak, hogy őfelsége a főpap és báró urakkal együtt meghatározhassa, hogy ki-ki az ő vámhelyén mennyit szedhessen be az utasoktól. És ha ezután némelyek nem félnének ezen szabályozás ellenére több valamit kicsikarni, és ennek a rendelkezésnek ellenszegülnének, az ispán köteles lenne a választott nemesekkel együtt helyesbíteni, és a sértetteknek mind a behajtott vámért, mind a költségekért elégtételt adatni. Ha pedig javíthatatlanok volnának, az ispán tiltsa meg, hogy míg őfelsége kegyelmet nem ad, ne merjenek többé ott vámot szedni, és azonfelül gondoskodjék, hogy időközben mindenki szabadon és fizetés nélkül kelhessen át azon a helyen. Az ilyen átkelőket pedig az ispán köteles legyen a rendelet áthágóival szemben megvédeni. Ha pedig az ispánoknak maguknak volna vámjuk abban a vármegyében, ahol tisztüket viselik, két más szomszédos vármegye ispánjának kell az illető vármegye vámjait megvizsgálni, és azok címét és okát s minőségét, mint előbb mondtuk, őfelségének írásban bejelenteni.

40 XXXVI. Továbbá a parasztoktól, midőn más faluból feleséget hoznak, ezentúl egyáltalán semmi vámot ne szedjenek. És hogy a szabóktól és borbélyoktól ne, mint eddig szokás volt, négyszáz dénárt, hanem csak annyit követeljenek a vámhelyeken, mint amennyit más mesterektől és utasoktól szednek.

41 XXXVII. Továbbá elhatároztuk és elrendeltük, hogy — mint tudomás szerint már a felséges Zsigmond császár is elrendelte volt — egyik bán, ispán, vajda vagy más királyi tisztviselő, bármilyen címe, hatásköre, méltósága és előkelősége legyen is, érseki, püspöki, apátsági, prépostsági és bármilyen más, a királyi kegyúri jognak fenntartott s általa intézendő egyházakat s azok tartozékait, hasznait és jövedelmeit s tizedeit és birtokait se merje az ő tisztségének vagy hivatalának korlátain és határain belül a királyi felség különös parancsa nélkül elfoglalni, s azokba részben vagy egészben beavatkozni.

42 XXXVIII. Továbbá aki tolvajt vagy rablót vagy bármilyen más nyilvános gonosztevőt elfog, és fogságából akarattal távozni engedi, a vármegye-ispánnak a gonosztevő vérdíját, a sértettnek pedig az okozott kárt tartozzék megfizetni.

43 XXXIX. Továbbá mivel jobbágyok és parasztok erőszakos és jogtalan elviteléből különféle lármák, különféle panaszok s különféle perek és ellentétek keletkeznek, azért elrendeltük, hogy minden jobbágyot, akit egy év óta a mostani vízkereszt napjáig bárki jogtalanul és az ország szokása ellenére vitt el, az ispán felszólítására adjanak vissza uraiknak. Akik pedig nem vinnék vissza, legott a jobbágy vérdíjában marasztalják el őket, melynek felét az ispán a maga részére, másik felét pedig annak a részére tartozik behajtani, akié volt a jobbágy, s az ispánok ezt minden vármegyében és bárkinek jószágain kutassák ki és hajtsák végre. Legelőször azonban a királyi felség és a felséges királyné asszony jószágain kezdjék el és azután mások jószágain. Ezután azonban senki se merje mások jobbágyait erőszakkal és az ország szokása ellenére hat márka büntetés terhe alatt elvezetni, és ugyanolyan büntetés terhe alatt jobbágyait,