Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

tozási összegre és az általa tett kiadásokkal együtt minden halogatás nélkül teljesen eleget tenni.

34 XXX. Továbbá elrendeltük, hogy midőn a főpapok, bárók és akármilyen más nemesek a királyi felséghez, az ő curiájába vagy háborúba vagy más valahová és akár magán- akár közügyekben utaznak, mindenkor és mindenfelé más alattvalók megkárosítása, megrövidítése, bántalmazása és akadályozása nélkül tegyék meg az utat.

35 XXXI. Továbbá mivel az országlakosok eddigelé, mint mondják, katonáskodók vonulása és megszállása folytán nagyon sok megterhelést és kárt szenvedtek, ezért elhatároztuk és elrendeltük, hogy mind a király népei, mind akármilyen más országlakosokéi — lovasok és gyalogosok — akiknek az országon át kell menniük, ezentúl tartozzanak mind a lovak, mind az emberek részére szolgáló élelmiszerek árát mindenütt megfizetni, és sehol se merészeljenek kárt okozni. Ha nem királyiak, hanem másokéi cselekednének ez ellen, a jogtalanságot és kárt szenvedett az ilyenek urát törvénybe hívhatja. Ha ellenben királyiak volnának, őfelsége mindenkor köteles legyen egy jó és jómódú emberét velük együtt kiküldeni, aki velük együtt menjen, és ne engedje meg sehol, hogy kárt okozzanak. És ha ez másként merne eljárni, s a király füléhez panasz érkeznék, őfelsége tartoznék annak részéről annyi igazságot és elégtételt szolgáltatni, hogy ne csak az okozott károk, hanem a költségek is megtérüljenek, amelyeket a károsult vagy panaszos tett. Nehogy pedig az élelmiszerek árának megfizetése alkalmával esetleg valamilyen ellentét és veszekedés keletkezzék, elhatároztuk, hogy mind a király, mind más országlakosok háborúba menő népeinek mindenütt azon jegyzék és árszabás szerint kell élelmiszereket adni és kiszolgáltatni, melyet őfelsége az idő körülményeihez képest összeállítani és a népek vezetőinek átadni köteles, és azok árát a népeknek szintén a mondott királyi jegyzék és árszabás szerint kell minden ellenkezés nélkül megfizetni. Továbbá mivel némely csapatok, főleg a könnyűfegyverzetűek vagyis huszárok, azt szokták tenni, hogy a hadsereg szétoszlása után, vagy midőn zsoldjuk lejár, nem saját jogaikban, hanem másokéiban vesztegelnek és pihennek, és ott büntetlenül károkat, alkalmatlanságokat és más ártalmas dolgokat követnek el, azért elhatároztuk és elrendeltük, hogy az ilyenek ezentúl sehol ne maradhassanak és vesztegelhessenek mások jószágaiban, hanem tartozzanak sajátjukba visszatérni, és ott, ha tetszik, új zsoldra várni. Ha némelyek esetleg vakmerően mást kísérelnének meg, és azok, akiknek jószágain tartózkodnak, ezt nehezen tűrnék, jelentsék az illető vármegye ispánjának, és keressék meg, hogy távolítsa el őket; az pedig köteles legyen azokat nyomban meginteni, hogy távozzanak, és az okozott károkat fizessék meg; és ha nem engedelmeskednének, fogassa le őket, és személyük megfenyítése végett küldje át a királyi felséghez, az okozott károkat pedig azoknak és családjuknak jószágaiból hozassa helyre és fizettesse meg. Ha pedig az ispán erre magában képtelen és elégtelen volna, a vármegye köteles legyen mellette felkelni. Ha az ispán lanyha vagy hanyag volna, és a károsult a királyi felséghez panaszt nyújtana be, őfelsége tartozzék az ispán saját jószágaiból és dol-