Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

szes bűnalkalmat, elhatároztuk, hogy bár a fenti cikkelyben eléggé el van mondva, hogy hogyan kell az ilyen vizsgálatokat és más törvénykezési eljárásokat lefolytatni, mégis hogy ezek a kárhozatos hamis eskük még inkább megszűnjenek és kiirtassanak, a vizsgálatok végzésében azt a rendet kell megtartani, hogy ha a tanú vizsgálatok eredményéből az tűnnék ki, hogy a panaszok a valóságnak megfelelnek, nem a vádlottnak kell magát tisztázni, amint eddig szokás volt, hanem a felperesnek kell keresetét az ügy kívánalmához és a bíró határozatához képest saját és több vagy kevesebb eskütársának esküjével támogatni és megerősíteni. Úgy ti., hogy ha a kereset kártérítésre irányul, a bíró a károk minőségéhez, mennyiségéhez és mivoltához képest ítélje meg az ország szokása szerint az esküt. És ha a felperes az ő javára szóló tanúvizsgálatot mutat fel, és a pert megnyeri, a vádlott ezentúl ne hatalmaskodásban, hanem e helyett legott huszonöt márkában vagyis száz aranyban marasztaltassék el — melyet azonnal meg kell fizetni, s a bíró és a felperes közt egyenlően meg kell osztani —, és azonfelül köteles legyen a károsultnak kárát megtéríteni, és érte teljes elégtételt szolgáltatni. Abban az esetben pedig, ha az ilyen károk ügyében a tanúvizsgálat alkalmával a vallomások eltérőek volnának, a bírónak kellene eldönteni, hogy vajon a felperes tartozzék-e a neki okozott károkra nézve az esküt letenni, vagy az alperesnek kell-e magát tisztáznia.

17 XV. Egyebekben elhatároztuk, hogy ezentúl a jövőben senkit se marasztaljanak el hatalmaskodás tényében, még ha valaki az általa elkövetett gonosztetteket a bíróságon vagy egyébként saját szájával bevallja is, kivéve az alább írt esetekben, úgymint nemesek házainak megtámadása, birtokok és haszonvételeik és tartozékaik elfoglalása, nemeseknek igaz ok nélkül való letartóztatása, továbbá nemesek megsebesítése, megverése vagy megölése miatt.

18 Ezekben az esetekben pedig a bírónak így kell eljárnia: hogyha a felperes a fent megjelölt módon a maga részére szóló tanúvallatást mutat fel, és ha a felek akarják, a dolog igazolására az ügyben közös tanúvizsgálatot rendeljen el. Ha pedig az alperes a vizsgálatot elfogadni vonakodnék, a felperes keresetének nagyobb igazolása végett az országnak e részben követett szokása szerint tartozzék annak fejére esküt tenni.

19 Ha pedig a pert a felek akaratával közvetlenül az előbb említett közös tanúszolgálattal döntik el, és a vizsgálat tisztán és feltétlenül a felperes javára üt ki, a felperes javára szóló ítéletet kell hozni. Ellenben ha a tanúszolgálat eredménye egyenlőtlen, a bíró a tanúk vallomása alapján döntse el, hogy melyiküknek, ti. a felperesnek vagy az alperesnek kell-e letenni az esküt. Ahol pedig a fent írt, ti. hatalmaskodást érintő esetekben uraknak vagy bárminő más országlakosoknak várnagyai, tisztviselői vagy más familiárisai volnának a vétkesek, vagy valakit megsértenének, uraik azért ne essenek a hatalmaskodás tényének büntetésébe, hanem amint az a jog és a bíró szerint illőnek fog látszani, kötelesek legyenek magukat ártatlanságukra nézve tisztázni, ti. hogy a büntettet nem az ő akaratukból követték el. Ha azonban az ilyenek uraiknál maradnának, az urak tartozzanak azok részéről a jog kívánalmához képest teljes igazságot szolgáltatni. Más esetekben, úgymint károk és jogtalanságok elkövetésének esetében és egyéb hasonlókban a fent írt rendet és szabályt kell megtartani.

20