Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

adók fizetésére ne kényszerüljenek, és tartozzanak egymással hazájukban em­berségesen és jóindulatúan bánni, s minden erejükkel óvakodni a másik meg­károsításáról; ha pedig valami peres ügy támadna közöttük, abban az ország­ban, ahol egyik a másiknak adósa marad, a vádló keresetére haladéktalanul szülessen döntés, hogy kényelmesebben és bőségesen szállítsák az árukat egyik helyről a másikra. Mi tehát, az említett Mátyás király kölcsönös barátsággal és testvéri ér­zéssel helyreállítani óhajtván ama régi jóindulatot, jó szomszédságot és köl­csönös egyetértést a két királyság és alattvalói között, amely a hosszú háborúk miatt megszakadt és elhanyagoltatott, helyreállítani, sőt Isten segítségével mindkét ország és az egész kereszténység hasznára javítani azt az alábbi cik­kelyek mindegyikében foglaltak betartásával, mi az említett felséges Ulászló királlyal együtt kölcsönösen köteleztük magunkat, és eme két királyságot, ti. Magyarországot és Csehországot, valamint országunk főpapjai és bárói Cseh­ország báróival, főembereivel és főuraival egyetemben, akik egész Csehország személyét és közösségét képviselik, viszonzásul kötelezték magukat; királyi szavunkkal és hűségeskünkkel jótállva magunkért és utódainkért, Magyaror­szág királyaiért és az országért, ahogyan ama főpapok és bárók egész királysá­gunk felhatalmazásától támogatva megígérték, mindezen említett cikkelyeket, amelyek a két ország, mind Magyarország mind Csehország egyetértését, nyu­galmát és jó szomszédságát illetik, őszintén és testvéri módon, csel és csalárd­ság nélkül, valamennyi fejezetét és záradékát összességükben és egyenként meg fogjuk tartani, országunk és utódaink is meg fogják tartani. Mindezek megerősítésére és tanúsítására adtuk az említett Ulászló király számára eme függő pecséttel ellátott oklevelünket, és tőle azonos tartalmú füg­gő pecsétes írást kaptunk. Kelt Olmütz 2 városunkban, július 21. napján, az Úr 1479. évében, ma­gyarországi királyságunk 22., csehországi királyságunknak pedig 11. évében. Mi is, György 3 , választott és megerősített kalocsai érsek és királyi titkos kancellár, Oszvald zágrábi 4 , János váradi 5 , Zsigmond pécsi püspök 6 , Albert veszprémi püspök 7 , Szapolyai Imre 8 örökös szepesi gróf, Újlaki Lőrinc, a né­hai Miklós, boszniai király fia 9 , Zsigmond bazini és szentgyörgyi gróf 10 , Laki Thúz János királyi tárnokmester 11 , Pálóczi Imre királyi lovászmester 12 , Guthi Ország László 13 , Marczali László 14 és Szécsi Miklós 15 , Magyarország főpapjai és bárói az ország többi főpapjainak és báróinak teljes és elégséges megbízásá­ból megfontolva, hogy az említett egyezmény, egyezség és szövetség nemcsak a nevezett felséges uralkodók, Mátyás magyar és Ulászló cseh király számára rendkívül hasznos és szükséges a barátság és testvériség megőrzésére, hanem a két ország és mindnyájunk jó szomszédságát, nyugodt helyzetét és közös ja­vát szolgálja, említett felséges király urunk, a magunk és testvéreink nevében, valamint felséges király urunk és a többi testvérünk örököseinek és utódainak nevében s az egész Magyar Királyság nevében hűségesküt téve ígérjük, hogy mindezeket a fent említett dolgokat összességükben és egyenként felséges ki­rály urunk, örökösei és utódai, mi magunk is testvéreinkkel együtt, örököse­ink, utódaink és leszármazottaink s az egész Magyar Királyság sértetlenül és

Next

/
Thumbnails
Contents