Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

A SZENT RÓMAI BIRODALOM KORMÁNYRÚDJÁNÁL (Blazovich László)

Forrás: Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához I. rész. 1000től 1526-ig. Szerk. LedererEmma. Bp., 1964. pp. 113-131. 1 A megállapítás nem meghatározott krónika-részre vonatkozik. Amint az utána következő felsorolás mutatja, inkább a nemzet emlékezetében élő csapások sorozatára hivatkozva fogalmazza meg a király a városfalak építésének szükségességét. 2 A budai font 491,06 gramm, a királyi öl 3,056 méter volt. 3 A földesúr földjén lévő szőlők után fizetett adónemek. 4 A szövetáruk mérésére használatos hosszmérték volt. Több fajtájából nálunk az osztrák rőföt (77,8 cm) használták. 5 Szövött anyag göngyölege. 6 Publicus nótárius, szerepe a hiteles tanúsítás. Magyarországon ritkán, inkább egyháziak közötti ügyekben szerepeltek a középkor során. Világiak ügyeiben a hiteleshelyek, az erre felhatalmazott káptalanok és konventek tagjai jártak el. 7 A törvény szövege ezen a helyen romlott. A törvény kéziratában a hanem-tői a szöveg így folytatódik: „hanem kívülállók tanúskodásának a polgárok közt helye ne legyen." A 14. század második felétől a gazdasági funkciók sokasodásával egy időben alakult ki a tárnokmester bírói szerepköre, és lett a városok ügyeinek királyi fellebbviteli fóruma. Az anyavárosi rendszer azt jelentette, hogy az illető városból azon városhoz fellebbezhettek a polgárok peres ügyeikben, amelynek a jogával éltek. Magyarországon általában a budai jogot használták. A felvidéki városok közül több a magdeburgi jog alapján működött. 9 Köztörvény szék, azaz congregatio generális, amelyet a nádor vagy más királyi megbízott tartott egy vagy több megye számára, ahol törvénykezést — korábban főként bűnügyekben, később polgári ügyekben is — folytattak. 10 A congregatio generálison összeállították a notórius gonosztevők listáját, akik felett távollétükben ítélkeztek, és ezután bárki megölhette őket, ha megtalálta. 11 A középkori perjog egyik alapelve volt, hogy mindenkit a saját bírója előtt lehetett csak perelni. 12 A belső gazdasági egység megteremtésének a tervét szolgálja Buda árumegállító jogának részleges megvonása. 13 A tárnokmester kezdetben a különféle királyi gazdasági ágak kezelőinek a felügyelője, aki bírói tevékenységet is végzett. A 14. században az ország pénzügyi és gazdasági politikájának legfőbb irányítója. A 14. század második felében szerepét a gazdaságban fokozatosan a kincstartó vette át, az országbíró pedig a városok bírója lett. 1378 után figyelhető meg önálló tárnoki ítélőszékének a kialakulása, ahol a tárnokmester fokozatosan csak polgári bírótársakkal ítélkezett. Az 1405-ös törvény valamennyi királyi város fellebbviteli fórumává tette. Végül az ún. tárnoki városok és polgárok bírósága lett. 14 A középkor során mindig vitás kérdést jelentett a világi és egyházi bíróságok illetékességi köre. A világiak folyamatosan arra törekedtek, hogy visszaszorítsák az egyházi bíróságok hatáskörét. Végül az egyháziak egymás közötti ügyei, továbbá a tized ügyek valamint a leány- és özvegyi joggal kapcsolatos kérdések maradtak csak az egyházi bíróságok illetékességi körében. 15 Az országhatáron működött vámhivatalok, harmincad hivatalok tisztviselőinek neve. 16 Királyi kincstár. 17 Eberhard zágrábi püspök (1397-1406), főkancellár (1404-1419). 18 Alsáni Bálint pécsi püspök (1374-1408), Kanizsai János esztergomi érsek (13871418), András (Benzi(s) de Gualdo) spalatói érsek (1390-1412), András raguzai érsek (1389-1432), Óvári Lukács váradi püspök (1397-1406), Upori István erdélyi püspök (1401-1419), Eberhard zágrábi püspök (1409-1419), Liszkói János boszniai püspök (1387-1408), Hédervári János győri püspök (1386-1415), Miklós váci