Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

A SZENT RÓMAI BIRODALOM KORMÁNYRÚDJÁNÁL (Blazovich László)

országlakos vagy idegen se merjen vagy kíséreljen meg országunkba hozni, szállítani, eladni, venni, kiosztani, fogyasztani vagy valamiképpen megszerezni, mégpedig az alább írt büntetés alatt. 1. §. Tudniillik, ha valakinél, legyen az bármily rendű és állású, ilyenféle, nem a mi országunkban bányászott sókat találnak, akkor az vagy azok, akiknél először megkapták, e sókat minden további nélkül nyomban veszítsék el, s vallják azoknak kárát. 2. §. Ha pedig valaki azokat, mielőtt nála megtalálták volna, eladta, a pénzt elengedhetetlenül visszaadni tartozik. 3. §. E sókat és pénzt pedig a királyi kamarás tőlük a királyi fiscus nevében haladéktalanul vegye el és hajtsa be. 21. A pénzzé nem alakított aranyat és ezüstöt ne vigyék ki az országból Végezetül gondoskodni akarván a közjóról és az egész ország hasznáról, nehogy valaki az országban kibányászott aranyat és ezüstöt, hacsak előbb pénzzé nem alakították át, az országból kivigye, azt is jónak láttuk üdvös ellenszer gyanánt elrendelni, tudniillik hogy egy bányász se merjen vagy kíséreljen meg bármilyen rendű és rangú embernek is aranyat vagy ezüstöt nyíltan vagy titokban eladni, és egyáltalán semmiféle rendű és rangú bányász se merjen bányásztól vagy bányamunkástól aranyat, ezüstöt venni. 1. §. Hanem az egész aranyat és ezüstöt, amelyet és amennyit országunk területén bárhol bányásznak és találnak, minden kisebbítés nélkül az eddig meghatározott árban vagy árakban a kamarának és a királyi arany- s ezüstpénzverő kamarának, tudniillik a királyi kamarásnak kell beszolgáltatni. 2. §. Továbbá más személytől sem szabad aranyat vagy ezüstöt kereskedés vagy áruba bocsátás céljából nyíltan vagy titkon venni, avagy annak eladni, még akkor sem, ha azt az aranyat és ezüstöt idegen vidékről hozták ebbe az országba; hanem az, aki bármikor el akarja adni, azt a pénzverőhely élén álló királyi kamarásnak kell eladnia, és nem másnak; a kamarásnak pedig az árat nem a bányászok becsléséhez, hanem ahhoz képest kell megadni, melyet az eladás helyén állapítanak meg. 3. §. Ellenben saját használatra, tudniillik arany és ezüst edények, szablyaszíjak és más fényűzési cikkek készítésére az adásvétel mindenkinek szabadságában áll. 4. §. Ha pedig valaki ellenkezőleg merne cselekedni, és az aranyat vagy ezüstöt eladná, a vásárló is nyomban minden további nélkül veszítse el pénzét, amely arany vagy ezüst, és amely pénz egyik fele királyi kincstárunkat, másik fele pedig a feljelentőt (ha volna ilyen) illesse meg. 5- §• Ugyanezért elrendeljük, hogy aranyat avagy olyan követ, melyben az arany- vagy ezüstminőséget meg lehet ismerni, senki se tartson meg, továbbá az ezüst öntésére vagy vegyítésére szolgáló edényt vagy eszközt se tartson senki, kivévén egyedül az aranyműveseket; ezenfelül az aranynak az ezüsttől vízzel való elválasztása mesterségét se gyakorolja senki, hanem csak az vagy azok, akiket az efféle tiszttel különösen megbízni kívánunk.