Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

A SZENT RÓMAI BIRODALOM KORMÁNYRÚDJÁNÁL (Blazovich László)

7. Senkit sem lehet letartóztatni, mielőtt bírája elé idézték volna Elhatároztuk és rendeltük azonfelül, hogy bármely rendű és sorsú személynek vagy embernek adóssága, bűne, vétke vagy gonosztette alkalmából a főpapok, bárók, előkelők, nemesek vagy bármely más rangú, rendű, állapotú és sorsú országlakosaink és alattvalóink közül senki se merje vagy kísértse meg azt a várost, mezővárost vagy falut, ahol az ilyen adós, bűnös vagy vétkes vagy gonosztevő tartózkodni szokott, vagy a polgárokat, vagy a városiakat, vagy a falusiakat letartóztatni, elfogni vagy bármi módon háborgatni. 1. §. Hanem akinek az ilyen ellenében valami keresete van, az az ő rendes bírája előtt foganatosítsa azt, amint ez ilyen esetekben országunk törvénye szerint az elmúlt időkben is történni szokott, úgy, hogy az ártatlanok a bűnösökért ne lakoljanak. 8. A sértettek és kárvallott felek először az illető hely bírójától kérjenek az erőszakoskodó ellenében ítéletet Elhatároztuk és rendeltük azt is, hogy valamint országunk régi szokása azt kívánja, hogy ha valamelyik földesúr falujában vagy birtokán valakin, legyen az bármely rendű és rangú, akár egyházi, akár világi ember, valamely jogtalanság, kár vagy sérelem esnék: az ilyen sértettnek vagy kárt szenvedettnek mindenekelőtt annak a birtoknak urához vagy bírájához kell fordulnia, és attól köteles igazságot kérni.

11 1. §. És ha ez az úr vagy bíró vonakodnék neki igazságot szolgáltatni, a megyei ispánhoz fellebbezhessen. 2. §. És ha az ispán is elhanyagolná vagy megtagadná az igazságszolgáltatást, a mi királyi felségünkhöz is fellebbezhessen. 3. §. Azonképpen most is meghagyjuk, hogy ha valaki, bármilyen rendű és állású legyen is, valamely személynek, akár országlakosnak, akár kívülállónak, városaink, mezővárosaink vagy szabad községeink valamelyikének valami jogtalanságot, sérelmet vagy kárt okozott vagy tett, akkor az ilyen sértettnek vagy megkárosított embernek mindenekelőtt annak a városnak a bírája előtt kell a maga igazságát keresnie. 4. §. És ha annak a városnak a bírája és esküdtjei a köteles igazságszolgáltatást részére megtagadnák vagy halogatnák, akkor a sértettnek vagy kárt szenvedettnek jogában és szabadságában áll a maga ügyét tárnokmesterünk elé vinni. 5. §. Ha aztán az efféle panasz tárgyában (tárnokmesterünk) is átallana igazságot szolgáltatni, akkor az említett sértettnek vagy kárt szenvedettnek szabad legyen ügyét a tárnokmester bíráskodásának elkerülésével felségünk elé vinni, és mi bárkinek teljes igazságot fogunk szolgáltatni, aminthogy ezt tenni királyi uralkodói tisztünkből folyó kötelességünk. 6. §. Ha valamelyik ilyen sértett vagy károsult fél ezt a rendet meg nem tartva, önhatalmúlag merne bosszút állani, és magának elégtételt szerezni: jelen rendeletünknek ilyen áthágóját hatalmaskodásért marasztalják el; mert sen-