Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

A SZENT RÓMAI BIRODALOM KORMÁNYRÚDJÁNÁL (Blazovich László)

121. [1387. március 31. körül] Az alulírott cikkelyeket ... sérthetetlenül biztos tudásával tiszteletben tartja... Az Úr nevében ámen. Mi, prelátusok, bárók és a magyar királyság nemesei, akiknek a pecsétje alább felfüggesztetett, jelen levelünk tartalmával hozzuk tudomására mindenkinek, akit illet, hogy mivel a legfenségesebb fejedelem és úr, Zsigmond úr,

1 brandenburgi őrgróf, a Szent Római Birodalom főkamarása, a legragyogóbb fejedelemnek és Úrnőnek, Máriának,

2 Magyarország királynőjének ragyogó hitvese, ugyanannak a királyságnak elöljárója és kapitánya a Szent Korona

3 jó állapotát és az országlakosok hasznát őszinte jóakarattal szemlélve, az előbb mondott korona fenségének növelésére — amely jelenleg határai között mértéktelenül szétzilált állapotban van — isteni sugallat nagyszerű magasságából törekedni óhajt, megígérte nekünk, hogy az alulírott cikkelyeket pontjaikban, záradékaikban és artikulusaikban, azok értelmét és szavait kedvezően és sérthetetlenül biztos tudásával tiszteletben tartja, és azokat és közülük bármelyiket szorgalmasan foganatosítja. Először is: hogy a prelátusokat, bárókat, előkelőket, nemeseket és bármilyen más állapotú embereket összességükben és egyenként kivétel nélkül minden szabadságukban és jó szokásaikban, amelyekben a Szent Királyok

4 vagy utódaik idejétől kezdve bíznak és örvendenek, épségben meg fogja őrizni és meg fogja tartani minden újítástól sértetlenül. Megígérte továbbá és egyetértett annak kifejezésével, hogy fontosabb tanácsosai prelátusok, bárók és azok utódai és [azon] bárók örökösei legyenek, akiket máskor Magyarország királyai a maguk tanácsosaiként tartottak, és csak magyart és nem más nemzetet tart tanácsaiban és tanácsosaiul, ameddig az eljövendő időben élni fog. Továbbá, hogy sem lelki embereknek, tudniillik egyházi férfiúknak, sem világi személyeknek, bármiféle idegenek és külföldi nemzetűek, semmiféle méltóságot, javadalmat vagy hivatalt, birtokokat vagy bármiféle mozdíthatatlan jogot saját adományozás titulusával ne adhasson; ne legyen további hatalma urunknak idegen egyházi [embereknek] a királyságban való kinevezéséért a legfőbb főpaphoz, a pápához könyörögni, hanem csak magyar nemzetűnek adhasson és tartozzék adományozni prelaturát, méltóságokat, tisztségeket és hivatalokat, amelyek a királyságban alkalmasint megüresednek. Továbbá hogy minden előítéletet és haragot, amivel eddig a prelátusok bárók, nemesek és bármilyen más állapotú és helyzetű ember iránt viseltetett, szíve legmélyéből teljesen ki fog tépni, és szelíden fog velük bánni, az említett haragokat és gyűlölségeket mindenképpen feloldva, különösen pedig azokkal, akik személye és az igen kedves királynők, hitvese és annak édesanyja iránt hűséget tanúsítanak és [azt] a jövőre nézve megerősítik.