Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

MEGÚJULT GAZDASÁG – ERŐS ÁLLAM (Blazovich László)

XXVIII. Továbbá az egyházak valamennyi rektora, világi papok és szerzetesek egyaránt, akik piactartási joggal rendelkeznek, amennyiben a mi megújított dénárjainkat piacukon nem forgalmazzák, minden egyes alkalommal, egészen a hetedikig, ötven márkát fizessenek ugyanannak a kamaraispánunknak, a hetedik alkalommal pedig ezért a vétségért a kamaránknak ott okozott egész kárt az elengedés reménye nélkül magának a kamaraispánunknak megtéríteni tartoznak. Ha az egyházi rektorok tizedjeiket és egyéb jövedelmüket nem a mi említett pénzeinkkel hajtanák be adósaiktól, és ez az érsek úr és a tárnokmester ugyanezen embereinek jelentéséből kiderülne, akkor ezek ilyen makacsságukért olyan pénzösszeget fizessenek említett kamarásunknak, amennyire abban a faluban, ahol a tizedeket és egyéb jövedelmeket kellett behajtani, az kiterjed. XXIX. Hasonlóképpen ha a városlakók körükben a mi pénzünket nem terjesztenék és váltanák be, vagy nem engednék azt, akkor a bíró és az esküdtek valamennyi birtokukat és vagyonukat veszítsék el, és büntessék meg őket mint olyanokat, akik a királyi rendeleteket nem tartják be, csakhogy ezt az említett két ember ismeretessé tegye. XXX. Amennyiben pedig a mi királyi tisztségeinket és méltóságainkat viselő embereink piacaikon, vámhelyeiken és birtokaikon ugyanezen megújított pénzünket nem forgalmaznák, illetve nem fogadnák el, fosszák meg őket ezen királyi tisztségeiktől, és tartozzanak fizetni saját vagyonukból ötven márkát a mi kamaraispánunknak. Óhajtjuk azonban, hogy kamaraispánunk az érsek úr és tárnokmesterünk ugyanezen embereinek tanúságán kívül a megyésispán és a szolgabírák tanúságát is bírja, és ilyenformán a négy tanúbizonyság alapján minden egyes lázadó bűnhődjék meg makacsságáért, csakhogy a négy tanú állítása valamelyik káptalan vagy hiteles konvent leveléből derüljön ki világosan. XXXI. Hogy pedig kamaraispánjaink pénzünket könnyebben fizessék meg nekünk, az általuk nekünk teljesítendő fizetésről oly módon szabályozva rendelkeztünk, hogy ez év május és április hónapjának eltelte után, mely hónapokat nekik pénzverés céljára kegyesen elengedtük, s tüstént az utána következő harmadik hónap elsejétől kezdve maga a kamaraispánunk az egész összeget, amellyel nekünk tartozik, egészen újév napjáig köteles nekünk teljesen megfizetni úgy, hogy minden egyes hónapban minden egyes fizetést tartozik a pénz mennyisége és száma alapján elvégezni az egész összegnek az egyes hónapokra való felosztásával, ha az említett határidők bármelyikén a fizetést elmulasztja, az összeg kétszeresének fizetésével fog bűnhődni. XXXII. Ezenfelül óhajtjuk, hogy amikor megújított dénárjaink bármely piacon cserére kitétetnek, ha észrevennék, hogy valaki garasokkal vagy bármely más régi pénzzel kereskedik, akkor a bíró, az esküdtek

6 és a város vagy falu egész közössége az ilyen embert az említett piacon nála található összes vagyonával együtt elfogva kamaraispánunknak vagy officiálisainak kezére tartozik adni. Ha pedig a bíró, az esküdtek és a város közössége elhanyagolná vagy vonakodna ezt megtenni, az említett büntetéssel bűnhődjék.