Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
A SZOKÁS HATALMA (Érszegi Géza)
bajvívót fogadni, és alávetette magát az eskünek — az eskü lesz terhelő, amelyet Benedek és a vele együtt esküre állítottak tenni fognak. Ha viszont Sándor győzné le Benedeket, András az említett ügyben Benedek ellenében a maga és a vele együtt esküre állítottak esküjével fogja tisztázni magát. Ezenkívül Benedek oklevelében, amely tanúi nevét és vallomását tartalmazta, bizonyos ellentmondásokat is találtunk, amelyekről úgy láttuk, hogy a jegyző 8 tévedéséből kerültek bele. Amikor az oklevelet kijavítása, illetve megcáfolása végett vissza akartuk küldeni az illető káptalannak, Sándor — nem akarván a per további halasztását, hanem szerencséjére bízva magát — azt kérte, hogy azonmód ítéljünk. Kijelenthetjük azt is, hogy az említett Sándor Ivánt, Lesőt, Kopót, Nuzót, Nurtheut, Lukeut és Tuzont, akiket az ő servienseinek mondanak, a tanúállítást követő két hét múlva nem állította elénk, jóllehet úgy találtuk T(amás)nak 9 , a király úr néhai országbírójának oklevelében, valamint Miklós vajda urunk oklevelében, hogy ők az említett Sándornak meghagyták, hogy állítsa őket a király úr országbírója elé. Ezért hogy az ezzel kapcsolatban megtörténjék, az ország báróival egyetemben a párbaj megkezdése előtt el fogjuk rendelni, meghagyván az említett Sándornak, hogy őket hamvazószerda jelzett nyolcadán állítsa a mi színünk elé; Sándor azonban tagadta, hogy ők akár akkor nála lettek volna, akár most nála lennének. Kelt Budán, a Boldogságos Szűz születésnapját 10 követő szerdán 11 . Emlékeztető feljegyzés arról, hogy Galsai Benedek és Tomaji Sándor közötti perben a felek a döntést bajvívásra bízták. Galsai Benedek faluját felégették és kirabolták Tomaji Sándor és András fia szolgái. A hatalmaskodással kapcsolatos tanúkihallgatás, tényfelvétel a váci káptalan előtt zajlott le. A bíró elé került ügyben a felek istenítéletre: az apa párbajra, a fia esküre bízta magát. Persze a tanúkihallgatással sem volt minden rendben, ezért annak módosítására is szükség volt. Azonkívül a vétkes szolgákat sem tudta Sándor előállítani. A feljegyzés a per állásáról ad pillanatképet; a helyzet megoldása a szokás hatalmából a megegyezés lehet. — Az oklevelet hártyára írták, hátlapján nyomott zárópecséttel látták el. A Darvas család levéltárával a Magyar Országos Levéltárban őrzik. Forrás: Érszegi Géza: A középkor. Évszázadokon át. Tolna megye történetének olvasókönyve. I. Szerk. K. Balog János. Szekszárd, 1978. p. 46. 1 Geregye nembeli Miklós udvarbíró (1275), előtte erdélyi vajda (1274). 2 Galsa, Ipolygalsa, Holisa (Szlovákia). 3 Nagyboldogasszony: augusztus 15, aminek a nyolcada: augusztus 22. 4 Serviens, szolga, szűkebb értelemben véve csak a királynak szolgáló szabad; 1351re a jogilag egységes nemességbe integrálódnak. 5 Jobbágyok, eredetileg a saját társadalmi rétegüknek élén álló vezetők; a különböző társadalmi állású népek előkelői. 6 Istenítéletnek nevezték azt, ha a bíró által eldönthetetlennek ítélt ügyben, mintegy Isten tanúságát kérték az ártatlan mellett. Többféleképpen próbáltak Isten ítéletét megismerni: eskü, párbaj, tüzesvas- és forróvíz-próba stb.