Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

A SZOKÁS HATALMA (Érszegi Géza)

is több alkalommal úgy rendelkezett, hogy birtokai jó részét — köztük Kazsokot is — a margitszigeti apácáknak hagyja. Gondos gazda módjára azonban haláláig törődött birtokaival, köztük Kazsokra is vendégeket telepített, s azoknak megfelelő kiváltságot is biztosított. 1280-ban végrendelkezett, amelyben megerősítette adományait a margitszigeti apácáknak. — Az oklevelet hártyára írták és függőpecséttel látták el. A Magyar Országos Levéltárban őrzik. Forrás: Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához. 1. Szerk. LedererEmma. Bp., 1964. pp. 299-300. 1 Mojs országbíró (1244), Béla hercegnek IV. Béla király fiának tárnokmestere, somogyi és varasdi ispán (1260-1267), V. István király nádora (1270-1272), királynéi országbíró (1259), királynéi tárnokmester (1274-1275, 1277-1280), meghal 1280 és 1281 fordulóján. 2 Hospes, vendég, kül- vagy belföldről új helyre költözött, aki társaival együtt kiváltságot élvezett. 3 Kazsok (Somogy m.). 4 Nehezék (pondus) a márka 1/48-ad része (kb. 5 gr. ezüst). Fizetési eszköz, ebben teljesítették többek között a királynak beszedett egyenes adót is. 5 A friesachi dénár a salzburgi érsek Friesach nevű karintiai városában vert ezüstpénz, amelynek darabja a 13. században nálunk egy márkát ért. 6 Villicus, maior ville, falunagy, a község vezetője. 7 Igal (Somogy m.). 71. 1271 Éljenek a várban, aszerint a szabadság szerint, amelynek fehérvári várnépeink és vendégeink örvendnek... István, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya, minden Krisztushívőnek, akik ezt az oklevelet látni fogják, üdvöt a mindenki Üdvözítőjében! Ahogyan a királyok dicsősége és méltósága a kormányzásban népük sokaságában gyarapodik, úgy kell gondoskodniuk az erősségek fenntartásában az ország védelméről és az alattvalók sokszoros javáról. Ezért ennek az oklevélnek rendjén az összes most élőknek és az utókornak tudomására akarjuk hozni; jónak láttuk és elhatároztuk, hogy győri hospeseink

1 telepedjenek át a győri várba, és ezután éljenek a várban, aszerint a szabadság szerint, amelynek fehérvári

2 várnépeink és vendégeink örvendnek; ugyanúgy mentesülvén az örökre azonosképpen kivétetvén a győri ispánnak és udvarispánjának bíráskodása, fennhatósága, hatalma és ítélkezése alól, úgy tudniillik, hogy: Azt válasszák bíróvá maguk közül a várból, akit akarnak. Akit megválasztottak, mutassák be nekünk, mi pedig meg fogjuk erősíteni. Neki legyen joga és kötelessége, hogy minden kisebb és nagyobb ügyükben ítélkezzék.