Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

A SZOKÁS HATALMA (Érszegi Géza)

164 7266. május 5. 64 64. 1266. május 5. Királyi jóindulatunk kegyéből megengedjük azt, amit a merev szokásjog tőlük megtagad... <B>éla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Rá­ma, Szerbia, Galícia, Lodoméria és Kunország királya mindenkinek, aki a je­len levelet meg fogja tekinteni, üdvöt az igaz Üdvözítőben. Egyrészt a jámbor óhajt és a dicsérendő elhatározást a királyi törekvések­nek mindenkor segíteniük kell, másrészt a királyi gondoskodáshoz kell tartoz­niuk, hogy azokat a dolgokat, amelyekről a szerzetesi élet nyugalma érdeké­ben buzgón intézkednek, sőt melyekről bölcs előrelátással rendelkeznek, sem a rosszakaratú embereknek a titkos mesterkedése ne tudja semmibe venni, sem pedig a gonosz emberek nyílt vakmerősége ne tudja megzavarni. Ebből következik, hogy nemes férfiú, Nána ispán 1 , a Kalán nemzetséghez 2 tartozó Pósa ispán fia az evilági örökösök és utódok vigaszától megfosztva előre kigondolt üdvös szándékkal alázatosan és ismételten a mi királyi fensé­günkhöz fordult, hogy szabad legyen neki mind az örökölt és vásárolt, mind az általunk adományozott vagy bármi más törvényes címen gyarapított birtokairól saját tetszése szerint rendelkeznie. 3 Mi tehát kegyes cselekedetnek tartjuk, hogy — különösen a nemességgel rendelkező emberek számára — királyi jóindulatunk kegyéből megengedjük azt, amit a merev szokásjog tőlük megtagad; ezért ugyanannak a Nána ispán­nak jóindulatú kegyességgel megengedtük: legyen szabad lehetősége, hogy sa­ját, bármely helyen lévő birtokairól rendelkezzék, az ajándékozás, az átenge­dés, az átadás és a szabadon való átruházás lehetőségével mostantól szabadon éljen. Tehát ezen kedvezés következtében, amelyet a mi királyi kegyességünk ál­tal ténylegesen elnyert, az említett Nána ispán a nemes asszonnyal, a feleségé­vel, az egykori Mojs nádor 4 leányával együtt gyakorta fontolgatta, hogyan ren­delkezhetne a fent említett birtokokról. A lelkének üdvöset és a Legnagyobb Fenségnek kedvesebbet választott: halandó és esendő örökös helyett az ő előbb mondott javaiban utódjául a Dicsőséges Szüzet, az Istenember szülőanyját állí­totta, saját és az előbb említett feleségének lelkét az evilági javainak ezen ado­mányozásával ugyanannak a Dicsőséges Szűznek különös oltalmába ajánlotta. Megjelent tehát előttünk személyesen, és összes birtokait, mind az örököl­teket, mind a vásároltakat vagy bármely más címen szerzetteket átengedte, át­adta, átruházta és adományozta a Boldogságos Szűz róla nevezett Szigetén 5 lé­vő egyházának, valamint általa és érette a mi ugyanott szolgáló igen kedves le­ányainknak és nővéreinknek örökös joggal és békességben való birtoklásra. Ugyanő, Nána ispán azt kívánta, hogy a birtokadományozás, a tulajdonjog átruházás és a birtokátadás jelenlétünkben történt kinyilvánítása mostantól fog­va teljesebb érvényű legyen, mint egy későbbi adományozás és átadás, amelyet

Next

/
Thumbnails
Contents