Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
VISSZA AZ ELŐDÖKHÖZ! (Érszegi Géza)
160 1266. január 21. 63 Ezen okból csodálkoztunk és csodálkozunk, hogy tisztelendő testvérünktől, Timót 2 zágrábi püspöktől — akit elődünk, boldog emlékezetű Orbán pápa 3 nevezett ki, s akit mind ő, míg élt, mind mi, az ő méltatlan utóda, jóindulatodba ajánlottunk — olyannyira idegenkedel, hogy sem a kérésekre hallgatva, sem a tanácsokat elfogadva, sem az intelmeket megfogadva, sem a parancsoknak engedve nem vagy hajlandó őt bebocsátani, de még azt sem engeded, hogy akár az Apostoli Szék, akár az általa küldött Gualterius testvér, káplánunk és penitenciáriusunk 4 békésen birtokolja azt a püspökséget; és csodálkozásunkat csak fokozza, midőn megfontoljuk, hogy nem szabad figyelmen kívül hagynod, miszerint a királyok királya és az uralkodók uralkodója, aki által uralkodnak a többi királyok, a világi dolgok fölötti uralmat úgy engedte át a világi uralkodóknak, hogy amennyiben nem illeti meg Őket, ne nyúljanak hozzá a lelki kormányzat ügyeihez, hanem bocsássák azokat annak ítélete alá, aki a földön a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak a helytartójaként lelki eszközökkel vásárolván meg a lelkieket, azokat vagy maga, vagy mások útján, akikkel gondjait megosztotta, lelki eszközökkel kormányozza. Jól tudjuk, megbízottaid különböző időpontokban fölkeresték az Apostoli Széket, s amit az előzők mondottak, azt ismételték meg az utánuk következők is. Egyikük, a legutolsóként itt járt szeretett fiunk, Demeter 5 mester esztergomi főesperes, a mi szubdiakónusunk, a minap a magunk és bíboros testvéreink jelenlétében egy — mint mondotta: nagyságod által reá bízott — üzenetet adott át. Ha nem a te nevedben terjesztette volna elő — minthogy neki semmi érdeke nem fűződött a dologhoz —, vagy egyáltalán nem, vagy csak futólag hallgattuk volna meg. Az irántad való tiszteletből azonban türelmesen meghallgattuk; s amilyen ékesen szóló és ügyes férfiú, szépen adván elő rút dolgokat s illő köntösbe öltöztetve az illetleneket, a püspök személyét sokszorosan megvetendőnek állította be részint bölcsességének hiánya, részint származásának hitványsága, sőt szolgarendűsége miatt, és számos okból sok érvvel arra a következtetésre jutott, hogy méltatlan a te oldaladon állnia. Átnyújtotta nekünk országod mágnásainak a levelét is, amelyet azonban nem engedtünk nyilvánosan felolvasni, mivel a jog támogatását nélkülözve sem a te, sem másvalaki ügyét nem képes támogatni, mert csupa jogtalanságot tartalmazott. De ha megfontolod azt, amit előrebocsátottunk, akkor hasztalan küzdesz a személy társadalmi rangja ellen, akibe az Úr bele képes önteni kegyelmét, s bele is öntötte, midőn elnyerte a tetszését, hiszen ő nem személyválogató. Am neki sem árthatna a szolgai eredet, még ha beigazolódnék is, mivel elnyelte és semmivé tette azt a püspöki méltóság; és a te oldaladat sem illetné jogtalansággal, ha balodon vagy jobbodon egy szegény ül, ha a melletted ülőnek nem a származását, hanem papi méltóságát tekinted, ha hajlandó vagy a legfőbb királyra emlékezni, aki együtt étkezett a szegény halászokkal, őket munkatársainak, helyetteseinek, s ami még több: a mennyországban társörököseinek akarta tudni 6 . Végül pedig ha bölcs tekintetedet felséged dicsőségére szegezed, megkérdezzük: méltó-e hozzád, egy ilyen kiváló királyhoz, hogy egy szegény ellen
