Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

VISSZA AZ ELŐDÖKHÖZ! (Érszegi Géza)

zepette annyi kiváltságlevelet hordozni, és mert némelyiküket a régi volta, némelyiküket az átázás tönkretette, és úgy látszott, hogy hamarosan megsemmisülnek, a méltányosság kedvéért ezekből a kiváltságlevelekből néhány, a szent esztergomi egyháznak adott és engedélyezett szabadságjogot és adományt az esztergomi érsek, Fülöp

2 úr, tisztelendő atya buzgó kérésére és jogos könyörgésére, továbbá királynénknak, szeretett hitvesünknek, Mária asszonynak

3 és báróinak a tanácsára kiváltságlevelünkben mint eredetibe foglaltatunk és íratunk át, hogy ha az előbb említett kiváltságleveleket az idő tönkreteszi, hogy valamilyen véletlen folytán elvesznek, minden korábban említett ügyben a mi kiváltságlevelünket fogadják el teljesen eredetiként — hogy azt, amit egyszer az Istennek ajánlottak, gonosz célra igénybe ne vegyék. Eme szabadságjogok közül az első: Egyetlen udvarbíró vagy országunk nádora vagy bármilyen ispán, illetve bíró, bármilyen néven nevezzék is, az esztergomi egyház népei, szolgáltatói és nemesei fölött ne ítéljen s ne is merészeljen ítélni, hanem ugyanezen esztergomi egyház bírái, nevezetesen saját nádorispánja, saját udvarbírája, illetve ispánja — akiket az érsek jelöl ki — fog ítélkezni minden ügyben és azok minden részletében. Továbbá a királyi felséghez befolyó bányavámok tizedét az esztergomi érsek kapja — bárki is lesz az akkor — az egész Magyarországról. Továbbá kapjon ugyancsak az érsek mindenekelőtt tizedet a kamarák jövedelméből, bármekkora pénzért is adják bérbe; kivéve azokat a súlyokat, amelyeket a vaseszközök őrzéséért az érseki tiszttartónak adnak. Továbbá a vlachoktól és székelyektől behajtandó marhákból és aprójószágból kapjon ugyancsak egy tizedet az érsek. Továbbá hogy országunk élő és haldokló nemesei a királyi felségtől való minden további engedélykérés

4 nélkül birtokainkat az esztergomi egyháznak adományozhassák örökül, rokonaik birtokjogának sérelme nélkül, és mint a többi katonáskodó nemes szolgálatra jelentkezhessenek; fenntartván azt, hogy az udvarnokok

5 és tárnokok, valamint a királynak és királynénak alárendelt többi szolgák, akiket meghatározott szolgálatra jelöltek ki, ezt nem tehetik, csak úgy, ha a következő királyoktól ezzel kapcsolatban engedélyt kérnek és különleges kiváltsági engedélyt kapnak. Továbbá bárhol ugyanennek az esztergomi egyháznak a birtokán és határain belül arany- és ezüstércet vagy bármi mást találnak, az ugyanehhez az egyházhoz tartozik egész bányajövedelmét illetően. Továbbá ugyanennek az egyháznak a birtokain semmiféle adót, semmiféle, a királyi kincstárnak fizetendő illetéket nem szabhatnak ki és hajthatnak be, és a kamara hasznát sem, amelyet minden országlakó népére bármikor ki szoktak szabni és be szoktak hajtani. Továbbá ha az esztergomi egyház nemeseit esetleg lopás vagy rablás közben a nádor vagy a mi, illetve utódainak udvarbírája — a jogrend megtartásával — megöli, az így meghaltak birtokai nem a nádor vagy a királyi udvarbíró kezére jutnak, hanem az esztergomi egyházra. S ha a nádor, az esztergomi egyház bírája megtudja, hogy ezek a nádornál vagy a mi udvarbíránknál, illet-