Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

VISSZA AZ ELŐDÖKHÖZ! (Érszegi Géza)

IV. Béla király IV. Ince pápának írt levelében a tatár veszélyről ír: felpanaszolja az európai uralkodók közönyét, részletezi, mit tett eddig a tatár veszély elhárítására, miért tartja fontosnak, hogy Magyarországon, a Duna vonalánál állítsák meg a tatárt. Ugyan 1242-ben kivonultak a tatárok Magyarországról, azonban a hírük időről­időre megjelent, sőt 1285 telén Telebuga és Nogáj kánok parancsnoksága alatt észak­keletről Magyarországra törtek, egészen Pestig hatoltak, majd dél-kelet felé távoztak. Erdélyben Loránd vajda seregétől vereséget szenvedtek. — Az oklevelet hártyára írták, aranypecséttel (bulla) erősítették meg. Előlapján a király trónon ülő alakja látható a kö­vetkező körirattal. BÉLA ISTEN KEGYELMÉBŐL MAGYARORSZÁG DALMÁCIA HORVÁTORSZÁG RÁMA SZERBIA GALÍCIA LODOMÉRIA KUNORSZÁG KI­RÁLYA. A hátlapján pajzsban kettős kereszt van a következő körirattal: IV. BÉLA KIRÁLYNAK, II. ANDRÁS KIRÁLY FIÁNAK PECSÉTJE. A Vatikáni Titkos Levél­tárban őrzik. Forrás: Árpád-kori és Anjou-kori levelek. XI-XIV. század. Sajtó alá rendezte Makkal László és Mezey László. Bp., 1960. pp. 156-159. 1 IV. Ince pápa (1243-1254). 2 IV. Béla király (1235-1270). 3 A tatárok 1241/1242-ben foglalták el és pusztították Magyarország jó részét. 4 Brodnik, a szláv eredetű „brod" (= gát, határ) szóból származó népnév. A 13. szá­zadban Moldva déli részén a Szeret folyó alsó folyásánál lakó török nép. 5 Krisztus földi helytartója, Róma püspöke, a mindenkori pápa. 6 A bíborosok, eredetileg Róma környéki püspökök és római papok, illetve szerpa­pok, akik a mindenkori pápa tanácsát képezték. A 13. századtól Rómán kívüli püs­pökök is megkaphatták a bíbort. Az első magyar bíboros Báncsa nembeli István esztergomi érsek (1243-1252) volt mint prenestei bíboros püspök (1252-1270). 7 II. Frigyes császár (1212-1250). 8 IX. (Szent) Lajos francia király (1226-1270). 9 IV. Béla Anna nevű leányát Rasztiszláv csernigovi fejedelemhez (1243), Konstan­cia leányát pedig Leó galíciai trónörököshöz adta (1250). 10 IV. Béla Kinga nevű leányát V. (Szemérmes) Boleszló lengyel herceghez adta (1239). 11 IV. Béla fia: V. István Szejhán kun fejedelem Erzsébet leányát vette feleségül. 12 Ispotályosoknak, kereszteseknek, vagy johannitáknak nevezték a Szentföldön a je­ruzsálemi Keresztelő Szent János ispotály szerzeteseit, akiknek eredetileg a zarán­dokok fegyveres védelme, lelki gondozása és testi ápolása volt a feladatuk. Amikor elhagyni kényszerültek a Szentföldet, központjukat Rhodosz szigetére helyezték át. Rendházaik voltak szerte Európában; nálunk a 12. század második felében teleped­nek meg; itthon például Székesfehérvárott, Győrött stb. létesült keresztes konvent. 13 A Bizánci Birodalom. 14 Haec est aqua contradictionis: utalás a Szentírásra; a zsidók pusztai vándorlása közben az Úr parancsára Mózes vizet fakasztott, amelyet Meriba (= viszály) vizé­nek neveztek el, mivel itt „Izrael fiai pörlekedtek az Úrral", ugyanis megszegték az Úr parancsát: nem áldoztak vizet neki (Számok könyve 20,1-13., valamint 27,14. továbbá: Kivonulás könyve 17,1-7., Második törvénykönyv 32,51. stb.). „...Meriba vizénél megpróbáltalak." (Zsoltárok könyve 81,8) — mondja az Ur szemrehányást téve Izrael népének. Az „ellenállás vize" puszta jelentésénél fogva is utal a Duna védelmi jelentőségére, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy a ki­rály levelében nem véletlenül utal a Szentírásra: Izrael sem vette figyelembe az

Next

/
Thumbnails
Contents