Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
ÚJ IDŐK – ÚJ INTÉZMÉNYEK (Érszegi Géza)
tiszteletre méltó férfiakat. És amikor ezeket mind gondosan vallatva kihallgattuk, ezek bizonyságot tettek mondván, hogy annak az alapján, amit maguktól és elődeiktől tudhattak, az a föld mindig a veszprémi egyházé volt, és Róbert 8 úrnak — aki veszprémi püspök volt — az elődei mindig annak a birtokában voltak. A tanúk nevei pedig ezek: a veszprémi káptalan, a zágrábi káptalan, Búzád bán 9 és testvére: Mihály, Gordon, Damasa testvére: Mortun, István fia Orbán, Balad fia Cheker, Lőrinc fia Illés, Vak Valchuk, a Gárdony nemzetségbeli Márk, Lukács ispánnak a fia: György, Jakab, a zalai vár hadnagya, Csépán, Achilles, Balázs, Chetyl, Gergely, veszprémi dékán 10 , Barnabás pap (és) Endre mester veszprémi kanonok, Scynke, Pulach-i Ádám és ugyanazon egyháznak sok nemes jobbágya 11 . Miután mindezeknek a tanúságtételét gondosan meghallgattuk és írásba foglaltuk, mindkét fél részére határnapot jelöltünk ki, mégpedig Keresztelő Szent János nyolcadnapját 12 , hogy ekkor végképpen elintézzük ezt az ügyet. Ezen a napon a nevezett püspök megjelent, Oguz bán pedig makacsul távol maradt, csak egy egyszerű hírvivőt küldött, hogy újabb határnapot kapjon. És mi, noha ugyanazon a határnapon ítéletet kellett volna hoznunk, mindazonáltal ugyanazon püspök jogának nagyobb bizonyságára újabb határnapot tűztünk ki, amelyen a nevezett püspök megjelent, a többször említett Oguz bán pedig nem jelent meg sem személyesen, sem helyettese által. Mi tehát, látván ezt az ő nagy makacsságát, s azt, hogy a püspök tanúinak a vallomása megfelel a törvénynek és jóváhagyandó, a püspököt vezettük be a perelt birtokba az Apátiból való Ondornuch nevű pristaldusunk 13 és két társunk, tudniillik Márton és István által; s amikor ezek ugyanazon püspököt a birtokba beiktatni akarták, Oguz bán ebben erőszakkal megakadályozta őket. És így ugyanazon bán a mi ítéletünket végképpen semmiben sem méltatta figyelemre, holott mégis annak a megtartására esküjével 14 kötelezte magát. Tehát e ténynek a teljesebb emlékezetére, s a történtek bizonyságára pecsétünkkel megerősített jelen oklevelünket adtuk ki. Kelt Kehidán 15 , az Úrnak ezerkettőszáz-harminckettedik esztendejében. A Zalában lakó serviensek királyi engedéllyel a veszprémi püspöknek ítélték Wezmech földet, amelyet tőle Ochuz bán jogtalanul elfoglalt, s megakadályozta, hogy az ítéletük alapján a püspököt beiktassák annak birtokába. Az oklevél beszédes tanúja annak a folyamatnak, amelyben a királyi megyéből megalakul a helyi nemesek által igazgatott nemesi megye. — Az oklevelet hártyára írták, alján hat, hártyacsíkra függesztett pecsét számára készített bevágás látható. A 17/18. század fordulóján a hat pecsét közül az elsőn egy kutyafej volt, a második törött volt, a harmadik a servienseké volt a következő felirattal: A ZALAI SERVIENSEK PECSÉTJE, a negyedik Arnold ispáné, rajta ökörfej, az ötödik tönkrement, a hatodikról pedig semmit sem tudunk. A pecsétek azóta elvesztek. Az oklevelet Magyar Országos Levéltárban őrzik. Forrás: Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához. I. Szerk. LedererEmma. Bp., 1964. pp. 332-333.
