A Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltára - Magyarország Levéltárai (2014)
aljegyző vette át az archiváriusi teendőket. A városi levéltárnok tisztsége 1841-től vált önállóvá. Az archívum a városháza emeletén, az ún. külső tanács ülésterme mellett volt. Berendezését két nagy stelá- zsi, egy nagy almárium és egy nagy vasláda jelentette. 1903-ban Orosz Ernő vármegyei főlevéltárnok kisebb selejtezés után újból lajstromozta az 1828 előtti iratokat, s új segédkönyveket készített hozzájuk. A városi tanács jegyzőkönyveinek és iratainak sorozatát a 17. század végétől nem érte károsodás. Gyöngyös város levéltára a 18. század közepe óta működik önálló intézményként. 1701-ben a város iratait tartalmazó ládát a Szent Bertalan plébániatemplomban tartották, később az ispotályba kerültek. 1767. szeptember 26-án “Mivel az ispotályba kijárni fölöttébb alkalmatlannak, terhesnek és illetiennek tetszik a nemes tanácsnak, determináltatott, hogy Rogács József úr háza felében, melyet a nemes város bír, ... nótárius úr is az archívummal által hordozkodjanak, és ezentúl minden dolgaink ottan folytatni fognak”. 7 1783-at követően, miután elkészült a városháza, a városi levéltár is ott kapott helyet. Az iratok rendezéséről már 1750-ben határozatot hoztak, de a szakszerű iratrendet és a hozzá kapcsolódó segédletek elkészítését csak 1811-ben írták elő. Jóval később a város 1930 előtti iratanyagát Bán Imre erősen selejtezte és mesterséges, tárgyi csoportokba sorolta, új segédkönyveket készített hozzájuk. Az 1930 utáni polgármesteri iratok nagy része, valamint a korábbiak közül kiemelt legértékesebb darabok a második világháború idején a menekítés során elpusztultak. Gyöngyös város tanácsának jegyzőkönyvei 1651 és 1848 között folyamatos sorban, 1849-től hiányosan vannak meg. Iratai a 18. századtól kisebb hiányokkal, a korábbiak töredékesen maradtak meg. Iratanyagának különleges értékű részét képezik az 1605 és 1680 közötti időből származó török nyelvű levelek. A két várossal ellentétben a megye községeinek feudális és kapitalista kori iratai rendkívül hézagosán kerültek be a levéltárba. Hat községnek (Abasár, Hort,
