A Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára - Magyarország Levéltárai (2014)
Levéltártörténet Az Árpád-kor kutatói szerint Békés vármegye a 13. század elején jöhetett létre, a vármegye legkorábbi tisztségviselőinek nevei az 1200-as évek elején bukkannak fel a Váradi regestrumban. A megye és a népes mezővárosok közé tartozó Gyula iratanyaga a török hódoltság idején elpusztult. A török uralom alá került területen korábban keletkezett oklevelek egy részét a gyulai uradalom földesura, Brandenburgi György utasítására elmenekítették. Az ország szerencsésebb területein megmaradt oklevelek mellett a Brandenburgi-levéltárban lévő — mikrofilmen az MNL Országos Levéltárában őrzött — iratok adnak képet Békés megye 1566 előtti történetéről. A hódoltság kezdetén a megye adminisztrációja megszűnt. A vármegyét az 1715. évi 92. te. állította helyre. Ettől az időponttól fogva működött Békés vármegye igazgatási apparátusa, a megye levéltára 1715-től kezdődően folyamatos. A megyei közgyűléseket az első évtizedekben váltakozó színhelyeken tartották. A főis- páni tisztet 1732-től a gyulai uradalom birtokosa, báró Harruckern János György töltötte be. Ezzel a megye- székhely kérdése Gyula javára dőlt el. A vármegye levéltára állandó helyre, a vár egyik szobájába költözött, majd 1744-től a megyeház épületébe került. 1784-ben új megyeháza építését kezdték meg, a munka 1786- ban fejeződött be. Ugyanezen évben II. József elrendelte Békés, Csanád és Csongrád vármegyék egyesítését, s az egyesített vármegyék székhelyéül a Csongrád megyei Szegvárt jelölték ki. II. József halála után Békés vármegye újjáalakult, és visszaköltözött a gyulai megyeháza épületébe. Ide szállították Szegvárról az egyesítés alatt keletkezett iratanyagot is, amelynek szétválasztásához és általában az iratok rendezéséhez 1797-től önálló megyei levéltárosi tisztség létrehozását engedélyezte a megyének a Helytartótanács. A vármegye első levéltárosa, Kazay Mihály (1797— 1818) és az őt e tisztségben követő Kállay Ignác (1818—1828) végezte el a rendezés alapvető munkáját, az akkor őrzött iratanyagot betűrendes mutatókkal látták el. Az iratok rendezése jól sikerülhetett, mert 1807-ben a Gyulára látogató I. Ferenc király is kegyes volt „az Archívumnak rendben találására nézve kegyelmes megelégedését kinyilatkozni”. A levéltár első rendezését követő évtizedekben a vármegye kevés figyelmet szentelt a gyarapodó iratanyagnak. A levéltáros még az 1800-as évek vége felé is elsősorban a megyei igazgatáshoz kapcsolódó irattárosi munkát végezte. Ebben az időszakban a szakszerűtlen elhelyezés miatt az őrzött iratok is sérültek.
