Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Történelem segédtudományai - Zsoldos Attila: A gyűlések rendje
Zsoldos Attila: A gyűlések rendje bizonyosan sor került egy-egy gyűlésre, 1338-ra terveztek egy újabbat, melyet talán meg is tartottak. A rend nem következetes maradéktalanul, hiszen 1334- ben nincs nyoma annak, hogy országos gyűlést tartottak volna, 1340 nyarára azonban legalábbis tervezhettek egyet. 1340 májusának közepén ugyanis a király egy zálogba vetett Bodrog megyei birtok kiváltását illetően azt írta elő, hogy arra augusztus 1-jén, a fehérvári káptalan előtt kerüljön sor,43 szeptember 15-ére pedig a nádor elé a fehérvári káptalan oklevelével idéznek meg Veszprém megyei birtokosokat.44 A fehérvári káptalan feltűnése mindkét ügyben jól magyarázható egy 1340 augusztusában tervezett, illetve meg is tartott országos gyűlés feltételezése révén, egyébként azonban nehezen lenne érthető, hogy egy Bodrog megyei birtokot miért éppen a fehérvári káptalan előtt szükséges kiváltani a zálogból, s miért a fehérvári káptalan — s nem a veszprémi — működik közre Veszprém megyei birtokosok megidézésekor. Nagyobb biztonsággal állíthatnánk, hogy a véletlenszerűen felbukkanó adatok valóban rendszert alkotnak, ha valamiféle magyarázattal szolgálhatnánk arra vonatkozólag: miért újítja fel I. Károly az országos gyűlések tartását, s miért éppen az 1330-as évek elején? A válasz a kérdésekre alighanem megadható. Az országos gyűlések tartása a magyarországi főpapok követelései közé tartozott - mint láthattuk, legalább az 1318. évi kalocsai szervezkedésük óta -, kézenfekvő tehát arra gondolni, hogy az intézmény újjáélesztésére azért került sor, mert I. Károly olyan helyzetbe került, amelyben célszerű volt engedményt tennie a hazai egyháznak. Az pedig, hogy ez éppen az 1330-as évek elején történt, egyértelműen a nápolyi ügyekre irányítja a figyelmet. Az az elképzelés, hogy a Róbert nápolyi király fiának 1328. évi halálával előálló nápolyi trónöröklési válságból az Anjou-ház nápolyi és magyar ágának tagjai közötti házasság jelentheti a kiutat, éppen az idő tájt kezdett testet ölteni.45 Az ugyanakkor minden érdekelt fél előtt eleve világos lehetett, hogy XII. Benedek pápa támogatásának elnyerése nélkül nincs a kérdésben tartós megoldás. A magyar király számára ilyen körülmények között vélhetően elfogadható árnak tűnhetett az országos gyűlések kérdésében a magyarországi főpapoknak tett engedmény annak fejében, hogy legalább annak ügye lekerül panaszaik listájáról. Az 1338. évi panaszirat nem sok kétséget hagy afelől, hogy I. Károly lépése nem váltotta be a király által hozzáfűzött reményeket. A fejlemény nem különösebben meglepő, hiszen Károly meglehetősen szűkre szabta az országos gyűlések mozgásterét. Megtartásukra rendszeresen, de ritkán — kétéven43 1340. máj. 15.: MNL OL DL 2689. — A birtokra lásd Gyötjfy Gyöigy: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I3—IV. Bp. 1987-1998.1. 704-705. 44 1341. máj. 19.: АО IV. 96-97. 45 Fraknói Vilmos: Adalékok Endre és Johanna házasságkötésének történetéhez 1331 — 1333. Századok 32. (1898) 289—293., vö. még Fraknói Vilmos-. Oklevelek Endre és Johanna házasságkötésének történetéhez. Történelmi Tár 1898. 385-394. 622
